Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Kuniak, Juraj: Tévelygő ideg (Öllős Edit fordítása)
Tévelygő ideg nem csattan pofon Saját képét a szélhámos mindig sikeresen üti agyon A brabanti királyhoz címzett fogadónál gyakran ültem a lépcsőkön és voltak a napok rövidek A titkos műterem búskomor képei az éjben melyben komolyan hisszük hogy a holnap erősebb lesz mint a sántikáló tegnap A remény ezen érzése egyre jobban szorongat És fel kellene szabadítania! Vagy tévedek? Gyere kedvesem! Hallgassunk kettesben! Még keveset voltunk az életben 4 Ilyen időben a szakasz idejében végtelen úton mikor sürgősen keresed a választ mi számít a létben a szavak és a tett egységét az emberi kapcsolatok titkát a külső és a belső világ naponta pereskedik benned ha magad akarod megteremteni a jót de eddig nehézkes a kottajegyzet minden emberi igyekezet feleslegesnek bizonyul és a történelem nem adható tisztítóba szeretet kell
