Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Svenková, Viera: A szexről pedig mondjon le! (novella, Vércse Miklós fordítása)

Viera Švenková

hanem még azt is bevallotta, hogy egész idő alatt csalta másokkal, mint társasági lény, kapcsolatot tartott nemcsak a tanítójával, hanem az egykori osztálytársaival is.

Akad majd más, vigasztalta Jozef a szerencsétlen barátját, ne aggódj, az élet megy tovább.

Az lehet, de nekem az egészséggel is bajom van. Kopogtat az öregkor.

Miféle öregkor? A Viagrának köszönhetően nincs öregkor, a férfiak száz évig is helytállhatnak, csitítgatta őt Jozef.

Azon az estén bejártak néhány éjszakai bárt és Peter ismét hazakísért egy szépséget.

Jozef kíváncsi volt, hogy a kaland miként alakult, ezért néhány nap múltán telefonált Peter szerkesztőségébe, és csodálkozva hallotta, hogy a szerkesztő úr beteg. Bizonyos idő után ismét megpróbálta telefonvégre kapni Pétért, de ugyanazt a választ kapta. Beteg. Hosszabb ideje beteg. Megadhatjuk az otthoni telefonszámát. Nem, köszönöm, nem zavarom, nem olyan fontos.

Már meg is feledkezett Peterről, amikor egy társaságban összejött a főnökével. Mi van Peterrel, már rég láttam, érdeklődött Jozef.

Már én is rég láttam, hümmögött a főszerkesztő. De hát ismered, mint egy csapongó madárka, megmutatja magát, egy hétig dolgozik mint egy megszállott, aztán eltűnik, fél esztendeig sem látod.

Állítólag beteg, jegyezte meg Jozef.

Beteg, beteg! Az ő betegsége tulajdonképpen a betegségtől való félelem. Elnyűhetetlen óvszerre lenne szüksége, ennyi az egész.

A főszerkesztő felhajtott egy pohárral, fertőtlenítésképpen, mondta nevetve. Peternek a legfőbb baja, beképzeli magának, hogy minden nőcikéje megfertőzte valamivel — náthaláz, torokfájás vagy fertőző sárgaság bacilusával, a legutóbbiak pedig a gyomorban leülepedett gyógyíthatatlan baktériummal. Egyebet sem tesz, mint kivizsgálásokra jár, s tudod, hogy van az, az orvosok mindig találnak valamit. Ha például mi ketten a kezükbe kerülnénk, bizonyára nálunk is találnának mindenféle bajt, megvan hozzá a korunk. És Peter ezzel él vissza.

De jókat ír, védi őt Jozef.

Ez igaz. Ha nekidurálja magát, rázós írásokat hoz. A kórházban készült riportjai alaposan felbolygatták a minisztériumot. Tehetséges, kár érte! Rajongtak érte a nők, majd szétszedték. A nők készítették ki.

Jozefot sokáig foglalkoztatták a főszerkesztő szavai. Hogy annak az életvitelnek — kitéve a tévénézők rajongásának, a jótékonyságnak álcázott bálok, ünnepségek, kulturális rendezvények, amelyeken megjelenik a társasági élet krémje, csábos, vonzó dámák — másik oldala is lenne, hogy a flörtök és szerelmi kalandok áldozatot is követelnek? Tulajdonképpen mi történhetett Peterrel, tán AIDS fertőzte meg és titkolja a nyilvánosság előtt, gyomorbaktériummal és sárgasággal álcázza? Fel kell keresnem, segíteni kell a barátot, ha bajban van.

Határozott és elindult meglátogatni Pétért a kórházba. A kórház parkjában talált rá, ott sütkérezett a napon, és mint javíthatatlan esztéta a madarak énekében gyönyörködött, jegyezte meg mindjárt üdvözléskor.