Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Svenková, Viera: A szexről pedig mondjon le! (novella, Vércse Miklós fordítása)
A szexről pedig mondjon le! Igen, valamilyen mikrobákat fedeztek fel a gyomromban, megpróbálják gyógyítani, de végképp elpusztítani ezt az ocsmányságot nem lehet, halálom órájáig szigorú diétát kell tartanom, panaszolta. Még az a jó, hogy ebbe a kórházba kerültem, ide az elővárosba, nagyszerű szakembergárda van itt és a környezet sem az a tipikus kórházi, sütkérezhetek kedvemre, hallgathatom a kakasok kukorékolását, a tyúkok kodácsolását, a kutyaugatást, s főleg a madarak énekét, ami kész hangverseny. Ha a gyomroddal van baj, akkor az nem is olyan vészes, próbálta vigasztalni Jozef, s maga is örült, hogy a sejtelme nem igazolódott, semmi AIDS, közeli biztos halál a láthatáron. Ha csak a gyomrommal lenne baj, panaszkodott Peter, de tele vagyok mindenféle bacilussal, kitesz egy egész gyűjteményt, mint amennyit a volt szerelmeim albuma tartalmaz. Minden összefügg mindennel? — álmélkodott Jozef. Beszéltem erről egy pszichológussal. Elmagyarázta nekem, hogy az én esetemben ez a félelem megnyilvánulása, a palástolt gyanakvásé. A rettegés önagressziós formát vett fel, szidom magam a múltam miatt, az egész eddigi életvitelért, vezekelni szeretnék miatta... mintha szüntelenül arra várnék, hogy mikor kell bűnhődnöm. A mikrobáktól való rettegés pontosan olyan, mint a féltékeny férjtől való örökös félelem, akit felszarvaztam. Jozef megborzadt. Szegény Peter, mekkora változás, az egykori sikeres délceg férfi most egy rettegésben élő páciens. Talán csak a túlhajtott munka miatt érzed ezt. Sokat írsz, sokat iszol, keveset alszol és egyáltalán nem edzed magad, csupán a fekvőtámasz, de ma arra se lesz szükséged, az ügyes hölgyike úgy kiszolgál ma, hogy moccannod sem kell. Inkább váltsunk témát, sóhajtott fel Peter. Helyre kell jönnöd, mordult rá Jozef. Az elijesztett beteg mindig gyáva is, gondolta. Szép barát vagyok, mást gondolok és mást mondok. Nem is állsz te olyan rosszul, mondta vigasztaló kedéllyel. Nem, nem olyan vészes a helyzet. Az a pszichológus világosan elmagyarázta. Az önagresszió tulajdonképpen lázadás, kísérlet a változásra. Az sokkal reménytelenebb, aki már nem is lázadozik, aki feladja. Nekem valójában semmi bajom sincs. A meggyengült immunitás a korral jár. Az olyanok számára, mint én is, a tudománynak van egy nagyon fontos tanácsa: Uram, a szexről pedig mondjon le! Szomorú, de így van. Sem az alkohol, sem a jó kaja, sem a nők. Mi öröme van az embernek az ilyen életből? Maradt a munkád. Meg a kedvtelésed. Hallgatgatod majd a madárdalt, vigasztalta Jozef és megemlítette egyik-másik ismerősét, akik öregségükre bölcselkedők, erkölcscsőszök, templomba járók vagy a tévé éjszakai erotikus műsorainak a nézői lettek. Jó hangulatban váltak el, abban bízva, hogy Pétért nemsokára hazaengedik, mert a szabadság oly édes dolog, s a zsírtalan-sótlan diétás ételt is meg lehet enni. Hogy irigyeltem Pétért változatos életviteléért, morfondírozott magában Jozef a kórházból távoztában, végül örülhetek, hogy ezekre a nem éppen veszélytelen szórakozásokra nem futotta sem az időmből, sem a pénzemből, sem a bátorságomból, mivel nagyon féltem, hogy ráfázok, meg hogy nem
