Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Varga Imre: A sivatagi oroszlán szárnyai (elbeszélés)
Varga Imre bár így a száraz hét mélysége betemetődött, hogy az átmenetet elnagyoltam. Folytatódik vízzel, gyümölcslével böjtöm még két hétig. * A tegnapihoz képest nyugodtabb, összeszedettebb ülés. A figyelem peremén egy helikopter nyikorog, dörmög, maradjon csak! A korábbi évekről ismert próba, a kolhozok szelleme e trágyázógéppel vissza-visszaszálL Most hogy visszanézek merül föl a kérdés, mi az, ami kitartást adott. És miből fakad a gyengeségem? Ha nem én cselekszem, kicsoda, micsoda velem, általam? Mit ad ehhez a határtalan erőhöz, mit vehet el belőle a jellemem, sorsom? Március 12. Ez az öröm nem a húsomból, nem a csontjaimból fakad, számomra föllelhető oka nincs. A számtalanból az egyik titok. Most a figyelem, a jelenlét örömében vagyok, örülök a légzésnek és annak a sötét, ismeretlen, de szabad térnek is, amiből minden fakad. Ráadás, hogy a napocska fényében, melegében írhatom ezt, a házbejárat előtti betonlépcsőn üldögélve. Tulipánlevelek áttetsző zöld lapja, kakukkfű, a teljesen kinyílt hóvirágok, csendes ibolyaillat, madárkák csipegése az elburjánzott aranyesőbokor felől. Mi kell még? Kell-e még más? kérdem magamtól, s a figyelem a kérdések utáni csendbe merül, ez a élő némaság lesz a válasz. Az igazságot nem kell keresnem, mert itt van, bennem, köröttem, hiúság bizonygatnom, hogy az enyém, hősi szerep lenne azt gondolni, hogy tehetek érte bármit is. Ha semmit, ez épp elég. Van forrásvizem, ciberelevem, de ez már megint a személyes korlátozottság; élem, hogy amire valóban szükségem van, meg is kapom. A többiről hallgass. Legföljebb a teljesről, valódiról szólni, de visszapattan róla minden szavam, mert csendbe burkolózik. Ebből a szavakon túliból élni, cselekedni — ez a legcsodásabb beszéd. Ami adódik a böjtben, bőséges ajándék. Azzal köszönöm meg, hogy hálás vagyok érte. * Nem lehetnek feltételeim, az utcán mellettem elsuhanó és maguk után bűzt hagyó autók is ebben az egységben vannak, ideérésük előtt meg távozásuk után is. * Bemenve a házba leveszem a könyvespolcról az egyik népszerű, ezoterikus magyar író könyvecskéjét, a fényről szólót, hogy napozás közben beleolvasgassak. Néhány ismerkedő mondat elég, hogy a könyvet félretéve üljek a napra. A fény érthetőbb, világosabb, tartalmasabb és szebb, mint a róla írottak. * Magamat látom a bókoló hóvirágokban, az ibolyaszirmokban, a teremtés érzi velem az illatot, úgy mélyülök el magamba, elhagyva szavamat, gondolataimat, hogy ebben a nincstelenségben fölismerem a sorsomat irányító erőt, tudást. * Játék, szép játék, ahogy a méhecske virágra száll, majd röppen tovább, játék minden mozdulatom, árnykép a tegnapi bűntudatos énem és a nyugtalanságom is csak árnyék lett, s a részeg ismerős kései és hosszú telefonos locsogása is; ennek a zavaró eseménynek szépsége, értelme van,
