Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Maros András: Üldözés, erőszak, fegyver, szerelem (akciónovella)

Üldözés, erőszak, fegyver, szerelem

jelentős kihágást kell elkövetnie. Hetvennel ment az ötvenes táblánál. Nem egy gyakorlott kihágó, ezért jelentősen felgyorsult a szívverése. Később kilencvenre gyorsított. Ismét áthajolt a másik ülés fölé, meggyőződött frizurája változatlan állásáról, jól nézzen ki a fényképen, ha netán lefotózzák a rendőrök. Száz kilométer per óra!

„Szerelmes vagyok beléd, Anke, nem tehetek róla; csak egyszer találkoztunk, tegnapelőtt a Kongresszusi Központban, mégis szerelmes vagyok beléd, nem tehetek róla” — gyakorolta a németet Tamás, miután elhagyta a sebességkorlátozás alá eső autópálya-szakaszt.

„Megdöglesz, te szemét, és akkor majd gondolkozhatsz azon, kinek mutogatsz legközelebb, gyanítom, hogy akkor már senkinek, mert mondom, megdöglesz” — hangzott el e mondat görög megfelelője a görög kamionos szájából, Üvegszemű Alexisz autójában.

A csillogó fehér rendőrautó begördült az elhanyagolt, gazos, szemetes parkolóba. Alexisz arcán furcsán mutatott a tanácstalanság grimasza. Fejét ide-oda kapkodta. Anti úgy érezte, rövidesen a végelgyengülés utolsó percei következnek, élete hátralévő részét ekkor legfeljebb félórára taksálja. Szinte kifordult a kocsiból. Alexisz segítsége kellett hozzá, hogy guggoló támaszból kiindulva egy álló helyzet közeli testtartásba kerüljön. És akkor valami nagyon furcsa beszélgetés kezdődött. Alexisz a szóban forgó árucikk nevén kívül semmi egyebet nem tudott magyarul, idegen nyelveken mindig csak az adott üzleti tranzakció tárgyát volt képes elhelyezni memóriájában. „Fácán, fácán”, ismételgette, kezével hol elfelé, hol pedig maga felé legyintett. Egy-két, a görög-német habaréknyelv alkalmazására tett meddő kísérlet után elhallgatott.

— Elszaladtak a döglött fácánok, vagy mi van? — érdeklődött a lelassult beszédű Anti, letörölte tajtékos ajkát, és egy lázmérőt húzott elő a hóna alól.

— Nem értem — mondta Tímea, és beleszeretett Alexiszba. — Milyen édes, ahogy így magyaráz.

— Hol a francba’ van a csávó a fácánokkal? Vagy most mi van, de tényleg?

— bámult a távolba Anti, ahonnan a levadászott fácánraj érkezését várta. — Ez most itt mi, ami történik?

Mély recsegő hang szűrődött ki a magára hagyott rendőrautóból. Az URH. Tímea kötelességtudóan a kocsihoz sietett, ügyelt rá, hogy kocogás közben feneke kellőképpen riszálva legyen — az átlagosnál nagyobb a feneke, ami ellen, tapasztalatai szerint, a férfiaknak nincs semmi kivetnivalójuk. Anti megnyugvással állapította meg: nincs láza. Tímea futólépésben érkezett vissza. Óvatosan leemelte rendőrsapkáját, megrázta barna hajtömegét, lassú mozdulattal beletúrt.

— Van valami sürgős dolog, mennünk kell — mondta Tímea Antinak, újdonsült szerelme, Alexisz felé fordulva. — Nénó-nénó — szirénázott, hogy Alexisz is értse; Anti most már biztos volt benne: mára virradóra meghibbant a világ.

Ismét a rendőrautóban ültek, Tímea és Anti. Tímea bekapcsolta a dobhártyaszaggató szirénát.

— A halálomat akarod? — kapcsolta ki Anti azonnal. — Kit üldözünk?

Tímea már nem haragudott Antira, azért nem, mert közben szerelmes lett.