Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (Vázlatos áttekintés) (tanulmány)
A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben alapokra fektetni. A magyar törvényhozás ezzel a jogszabállyal számos európai kultúrállamot megelőzött. Anglia például csak 1870-ben hozott hasonló népművelési törvényt, de az általános tankötelezettség kimondása nélkül. Olaszországban is csak 1871-ben, Franciaországban pedig 1882-ben mondták ki törvények útján a Magyarországon már 1868-ban törvénybe foglalt elveket.2 Az általános tankötelezettség Magyarországon az 1868:XXXVIII. te. értelmében a gyermek hatodik életévétől a tizenkettedik, illetve a tizenötödik életévének betöltéséig tartott. A törvény meghatározta a „népoktatási tanintézetek” típusait — elemi népiskola, ismétlő iskola, felsőbb népiskola, polgári iskola, tanítóképezde —, megállapította az iskolák felettes szerveinek jogkörét, és előírta az egyes iskolatípusok felszerelésének minimumát. Az iskolák fenntartói lehettek „a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam”. Az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamot foglalt magába: A hattól tizenkét éves korig tartó „mindennapi”, valamint a — fiúk esetében három, a lányoknál azonban csak két évig tartó — tizenötödik életév betöltéséig kötelező ismétlő iskolai tanítást. A „mindennapi” iskolában a heti tanítási órák száma legkevesebb 20, legtöbb 25 lehetett, ebbe azonban nem számolták bele a testnevelést, valamint a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlatokat. Az ismétlő tagozatos oktatás mindössze heti néhány — télen 5, nyáron 2 — órát tett ki. A felsőbb népiskolák felállítását — külön a fiúk és külön a lányok számára — a törvény olyan helységekben szorgalmazta, amelyek lakossága elérte legalább az 5000 főt, s amelyekben nincs polgári iskola. Az egymáshoz közel eső községek akár közösen is tarthattak fenn ilyen iskolát. A felsőbb népiskolába az elemi népiskola 6. évfolyamának elvégzése után iratkozhattak be a tanulók, és a tanulmányi idő a fiúk számára három, a leányok számára pedig két év volt. Tény azonban, hogy ez az iskolatípus — bár a tanügyi kormányzat különös támogatását élvezte — nem nagyon vált be, és látogatottsága is egyre gyérült. A világháború kitörésekor már csak mutatóban akadt belőlük néhány. A városokban és a nagyobb községekben a polgári iskolák hálózata pótolta és helyettesítette a felsőbb népiskolákat. Ezeket az iskolákat is külön szervezték a fiúk és külön a leányok számára. Látogatásukra mindazok jogosultak voltak, akik sikeresen befejezték az elemi népiskola negyedik osztályát. A fiúpolgárik hat-, a leánypolgárik négyévesek voltak. A fiúpolgáriban az első négy évfolyam tananyaga csaknem azonos volt a reáliskolák négy alsó évfolyamának tananyagával. Ez az iskolatípus már az alacsonyabb tisztviselői pályákra is képesítést nyújtott. A polgári iskola aránylag közkedvelt iskolatípussá vált, annak ellenére, hogy a fiúpolgárik 5-6. felső évfolyamai nem bizonyultak életképeseknek. Az idézett népoktatási törvény a tanítóképzés javítását is feladatának tekintette. Az 1868:XXXVIIL te. szerint a tanítóképezdékbe — amelyek ugyancsak külön voltak szervezendők a fiúk, illetve külön a leányok számára — olyan „ép testű növendékek vétetnek fel, akik a 15-ik évet már meghaladták, s az anyanyelv, számvetés és földrajz ismeretében s a történelem
