Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - KEGYELET - Fónod Zoltán: „Én szállók vagy ő jön felém..” Gyönyör József halálára
KEGYELET alkotja, melyben a „magyarság tragédiáját okozó” tényeket — kassai kormány- program, reszlovakizáció, kitelepítés, lakosságcsere stb.— sorakoztatta fel. A kötetben találjuk a Hétben közölt (1969-es) cikkeit is.) Sorsfordító indítékairól ezt írja: „Amikor 1968-ban a csehek és a szlovákok az emberarcú szocializmusért szálltak síkra, és hozzáláttak szövetségi államuk megteremtéséhez, s amikor ezzel egy időben a jogfosztottság szomorú éveinek szellemében a magyarságot ismét támadás támadás után érte, amikor újra megjelent a „Magyarok a Duna mögé!” rossz emlékű jelszava, felvetődött bennem a kérdés: S vajon velünk, magyarokkal mi lesz? Lelki szemeim előtt megjelentek az országból kiebrudalt földönfutók, hallottam a Csehország felé robogó, magyar deportáltakat szállító tehervonatok zakatolását, láttam a reszlovakizációs bizottságok előtt nemzetiségüket megtagadni kényszerülő családapákat, és tollat ragadtam, tollat kellett ragadnom, hogy a tények, az igazság fegyverével harcoljak a csehszlovákiai magyarság jogaiért, hogy megismertessem népemet a fájdalmas múlttal, és tájékoztassam a bizonytalan jövőről.” Az a mintegy tizenkét cikk, melyet a kötetben olvashatunk, nem jelentette (és nem is jelenthette!) a „világmegváltást”. De elindította őt azon az úton, ahonnét nem volt számára visszaút! Vállalta erkölcsi elkötelezettségét, s később írt tanulmányaival és monografikus jellegű köteteivel a magyar sorskérdések vallatója, megszólaltatója lett. így születtek 1968-ban és 1969-ben Gyönyör József írásai. És így születtek — tegyük hozzá —azoknak az íróknak, újságíróknak, olvasóknak a bátor és a szenvedélyes, igazságkereső cikkei, riportjai, publicisztikai remeklései is, akik az „erdő felől” álltak. Vállalták a történelmi időket, s a magyarság emberi és nemzeti kisebbségi jogai érdekében vállalták később a megtorlásokat is. (Sajátosan magyar sors Szlovákiában, hogy a mai napig nem akadt történész, aki ezt az időszakot, annak magyar vonatkozásait feldolgozta volna. Nem a sokféle habarcs, politikai akarások vállalásáról lenne szó... Csupán arról, hogy valaki mérlegre tegye az elszánáso- kat és a kudarcokat, és legalább a küzdelem jogosságát felmutassa azoknak, akiknek ma már fogalmuk sincs arról, milyen volt, milyen lehetett a múlt.) Gyönyör József első kötete a rendszerváltás évében jelent meg. Államalkotó nemzetiségek (1989) címmel. Az apropó (vagy inkább ürügy arra, hogy a nemzetiségekről szólni lehessen!) a Csehszlovák Köztársaság hetvenedik évfordulója volt. A kötet Csehszlovákia nemzetiségeiről szól, a tények és adatok fényében vizsgálja a népesség fejlődését, a népsűrűség változásait, demográfiai szempontjait. A szerző azonban valójában az 1968 októberében elfogadott, és a mai napig mérföldkőnek tekinthető alkotmány törvényt tartja meghatározónak, s ennek fényében vizsgálja a nemzetiségek jogi helyzetét, az egyenjogúság elveinek az érvényesítését, illetve a gazdasági és műveltségi mutatókat. „Vigyázó szemét” az állampolgárok, elsősorban az államalkotó kisebbségek egyenjogúságára és a nemzetiségi jogok érvényre juttatására fordítja. Lényegében a népszámlálási adatokra és a statisztikai felmérésekre támaszkodik, amikor demonstrálja azt a fejlődést, melyet a magyarság ezekben az évtizedekben elért. Eltekintve egyes „alkalmi” forrásműveitől, elsősorban a tények, a számok ereje a meghatározó ebben a kötetben. Egyéb művei közül a trilógiát alkotó Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1992) és a
