Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek) (napló)
Öllős Edit Duett a dadával (részletek) — Hát itt terrorizálják az ember ízlését! — gondoltam, mikor rám szólt egy nő az emeletről. Kénytelen voltam kiutalni egy mosolyt a srácnak, aki ajtót nyitott. — A szerelem nyelve univerzális. De az önkifejezésé igazából csak az anyanyelv! — Hangulat. Most egy havasi gyopár szeretnék lenni... Vagy egy szelet penészes sajt... Leszakíthatnának vagy megehetnének... Kommentár nélkül. — A tükör előtt mindig más történik... Többnyire a szemöldökét vizsgálja az ember (hogy aktuális-e a csipesz), arcbőrét pásztázza, ha a nő festi magát, azt kémleli, mit kell megigazítani a sminken. De mikor „minden oké”, a szeme közé néz. Próbálja megtalálni, min kellene még javítani. Mintha csak szomorúságot, fáradtságot, bánatot, kimerültséget keresne... Ha azt látja, egyre nagyobb a pupillája, végzi tovább a dolgát. De ha összeszűkülni látja, tudja, kutatni kell a legfrissebb emlékek között! — Mindig van miről írni! Hát nem elég, hogy látsz, hallasz, érzel, tapintasz? Hogy élsz? — A riporternek a téma az utcán hever. Az írónak a lelkében nyüzsög. — Éjfél körül kezd kitágulni a világ. (Akkor is, ha épp alszik az ember. Fogadnék, hogy akkor álmodja a legizgalmasabbakat...) Annyi a lehetőség! Csak tudni kell a módját, hogy állni hozzá, hogy véletlenül se legyen valaki szomorú vagy ne kezdjen el unatkozni. (Sajnálom azokat az embereket, akiknek van idejük unatkozni! De hát Isten nem áldott meg minket kreativitással, sokaknak csak egy pár szemet és fület adott — van, aki azt sem arra használja, amire kellene. Vagy van, akinek kifejezetten hobbija az unatkozás? Egészségére!) — Napközben földrengés van.
