Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - Cselényi László: Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában (3) (napló)
Cselényi László Gömörpanyit története is. Főként ami a régebbi korokat illeti. Hisz egyéb forrásokat tanulmányozva (Ila Bálint, Győrffy György, Forgon Mihály, Borovszky Samu, Visszatért Felvidék), magam is meglepődöm, hogy ez az én szürke szülőfalum, milyen fontos (?) szerepet játszott (noha csak második szólamot) a történelem viharaiban. Miért? Hát elsősorban nyilván a fekvése okán. Ma is közlekedési fővonal, vasút és országút a pozsony-kassai vonalon s út és vasút automatikusan követi az évezredes közlekedési vonalat, a Sajót, amely ott folydogál közvetlenül a falu szélén. S mindössze a Sajó választja el Panyitot Sajógömörtől, az egykori megyeközponttól, s így alig 10 km-es körzetben az egykori Gömör vármegye képzelhető ide, a Tornaija—Sajógö- mör-Gömörpanyit háromszögbe. így hát nyugodtan ráhagyatkozhatok Gaál Imre könyvére, ami Tornaiján történt, valószínűleg Panyiton is történt vagy legalábbis történhetett volna. „A mai Tornaija területe már a bronzkorban lakott volt. A múlt század utolsó éveiben a Vasút utcában épülő házak alapjainak ásása közben bronzkori agyagedényeket találtak... Feltételezik, hogy a Dobogón akár 10 ezer sírból álló urnatemető is lehetett, és a település lakossága több évszázadon keresztül elérhette a 350-es létszámot. A bronzkori település két, egymást szorosan követő fázisban létezett. Kr.e. 1500 és 1200 között a pilinyi kultúra népe lakta, 1200-700 között pedig a vaskor határáig, a kiétei kultúra népe”. A baj persze az, hogy Gaál Imre könyve, címében is deklaráltan csupán száz évet ölel föl Tornaija történetéből, s noha ez alighanem a legfontosabb időszak a város és környéke történelméből, mégis szívesen olvastunk volna a régebbi korokról is legalább ilyen részletesen, mert a kötet elején a pár oldalas bevezető, a történelmi előzmények, túl sovány lakoma, mi több, valahogy a végét is elsietettnek véljük, hisz azzal, hogy 1948-ban Tornaijából Šafárikovo lett, nem állt meg a történelem, s az azóta eltelt több, mint fél évszázad legalább olyan izgalmas időszak volt, mint a megelőző száz (nyolcszáz?) év. Nem Gaál Imre könyvéből veszem, de ide tartozik: Tornaija és környéke rendkívül gazdag őskori leletekben, amint idézetünkből is látni. B. Kovács István könyve, a Méhi Istentriász és népe épp most jelent meg s meggyőzően bizonyítja, hogy a Tornaijától ugyancsak 7 km-re eső Méhi milyen gazdag régészeti lelőhely. Feltehetően ugyanarról a kultúráról van szó, mint amire korábban Balassa Géza és társai bukkantak Tornaiján és környékén. Gaál Imre erről, sajnos, egy szót sem ejt. Ám, ami késik, nem múlik. Biztos vagyok benne, hogy Gaál Imre folytatja megkezdett munkáját, s nemcsak az újabb korszakkal, hanem a megelőző évszázadokkal, évezredekkel is, hisz talál majd ott is izgalmas újdonságokat, lásd épp B. Kovács István újabb kutatásait, s nemcsak Méhiben, hanem az ugyancsak szomszédos Sajógömörön is. RIMASZOMBAT Az idei, kora őszi utazásunk negyedik állomása, Gömörpanyit, Jolsva és Tornaija után, Rimaszombat. Igaz, Bátyihoz engem nem fűz olyan közvetlen kötelék, mint az előbbiekhez, se nem születtem, se iskolába nem jártam itt, ám
