Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - Cselényi László: Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában (3) (napló)

Grendel tehetségéből is csak egyre laposabb (noha egyre inkább reklámozott- kanonizált) könyvekre futja, Magda meg teljesen elhallgatott. Mindezek ellenére hiszem, hogy az a tucatnyi írás, amit elkövetett, máig időtálló, s kár lenne teljesen elfelejteni Mostanság, hogy divatja van az összegyűjtött munkáknak (Grendel már a tizedik köteten túl van!), s a Madách-Posonium újraindítja — Magyar Antaeus címen — a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatát, a Csillagbognárt sem kellene kihagyni, a Mesékkel együtt is elférne Kovács Magda egész életműve egy vékonyka füzetben.

Hát „Ez is történelem”, ahogy Bábi Tibor egy ugyancsak elfelejtett versének a címe mondja. És hogy végül is az egész oly nagyszerűen indult „Tornaijai irodalom” csak ennyire jutott, az bizony szomorú történet, s mikor máskor jusson az ember eszébe, ha nem ilyenkor, amikor éppen Tornaija zegzugos utcáin bolyong az ember az eltűnt idő nyomában s próbálja levonni a tapasztalatokat a saját kárából, jelen esetben a nemzedéke kárából (is). Mert ha van értelme mindezt fölidézgetni, akkor az talán csak az, hogy az utánunk következők tanuljanak legalább a mi kárunkból. Mert ilyenek is vannak, mármint utódaink, persze hogy vannak. Nem is kell messze menni, magában a Bárczi-Kovács családban találjuk a legjobb példát. Nem tudom, e két tehetséges embernek nem a folytatás volt-e a legeredményesebb-sikerültebb alkotása? Mármint a lányuk, aki, hogyan is történhetett volna másként, ugyancsak beleesett szülei betegségébe, az irodalomba. Zsófit nemcsak mint gyereket ismertem, hanem évekig hallgatóm, aztán kolléganőm volt a nyitrai magyar tanszéken, s ma is ott van. Közben férjhez is ment egy spanyol lektorhoz, s most dajkálja éppen a harmadik nemzedéknek való írópalántát. Előbb csak az irodalomelmélettel kokettált, újabban azonban, úgy látom, ő is áttért a szépprózára, s lehet, hogy ő fogja megírni mindazt, amit apja-anyja ellazsált-elmulasztott.

S ha már itt tartok, szóljak egy másik tornaijai származású volt nyitrai hallgatómról, Dubovszky Laciról, alias Dubcsekről, akiről, úgy hallom, máris legendák szólnak, legalábbis azok között, akik rendszeresen hallgatják sorozatát a Sláger-rádióban. Én még nem tudtam elérni, de Lacit így is jól ismerem, mint hallgatót s mint előadóművészt is, máig emlékezetes maradt számomra egy videoprodukciója. O sajnos nem enged a szirének csábításának, Gömörben akar maradni s ott bizonyítani, nem is csak mint pedagógus és előadóművész, hanem mint képviselő, mi több, mint polgármester.

Száz év Tornaija történetéből

Könyv soha jobbkor nem kerülhetett volna a kezem ügyébe, mint Gaál Imre kötete, a Méry Ratio Kiadó 2001-ben kiadott monográfiája. Miért? A magam Gömör-könyvét próbálom tető alá hozni, s noha Gömör megyét illetően, mint láttuk, rendkívül gazdag a földolgozott anyag, ami szülőfalumat, Gömörpanyi- tot illeti, meglehetősen szűkében állunk a forrásoknak. Mégpedig a magam Gömöre elsősorban a szülőfalum kell, hogy legyen. Tornaija viszont nemcsak hogy középiskolás éveim, a legszebb kor, kamaszkorom éveinek a színhelye, hanem mindössze 7 km-re esik Panyittól, így a története gyakorlatilag

Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában