Irodalmi Szemle, 2003
2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Fónod Zoltán:,, Mindig világba öltözöm...” A magyar próza útkeresése Cseh/Szlovákiában 1945 után (tanulmány)
Fonod Zoltán kel, a fele igazság föláldozásával fizetett az igazság másik felének kimondásáért”.'13’ Ezért is írhatta Fábry, hogy „Dobos hangfekvése: az elkeseredés fanyar lírája. Visszafojtott és visszafogott perlekedő düh és csillagvágy keveréke ... Keserű, tépő, önmarcangoló, dohogón kijózanodó és józanító lírai realizmus, melynek alján azonban ott van a nagy szolidaritás...”04’ Munkásságában kétségtelenül új fejezetet későbbi regénye, a Földönfutók (1967), s még inkább az Egy szál ingben című (1976) jelentett. Ez utóbbit Koncsol László „a szintetizáló mítosz könyveként” jellemzi, s Jelzőkből és szenvedő igékből kibontakozó regénynek” érzi. A magyar próza megújításában Csehszlovákiában Dobos Lászlónak ezek a művei mind a korszerű próza eszközei meghonosításában, mind az igényes témaválasztásban egyértelműen úttörő szerepet vállaltak. Ahogy úttörő és meghatározó szerepe volt az ezt követő évtizedben a magyar irodalom és kultúra intézményrendszerei kialakításában is. Termékeny alkotói korszakot mondhat a magáénak ezekben az években Duba Gyula. A Karinthy nyomdokain indult humoristára először Sas Andor hívta fel a figyelmet. A hazai magyar irodalomban, a humor műfajában, sokáig versenytárs nélkül az övé volt a pálya. Kötetei (A nevető ember, 1959; Szemez a feleségem, 1961, stb.) igazi élményt adtak. Az utóbbi kötet két novellája (Ancsi és Jancsi, Magány és hűség) azt is jelezte, hogy a prózaíró Duba Gyula a „kapuk” előtt áll. Prózairodalmunkban 1963 a „nagy felfutás” esztendeje volt. „A lelkesedésből és lelkendezésből, a sematizmus hínárjából — írtam ezekben az években — a kivezető utat a szépprózában Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye és Duba Gyula Csillagtalan égen struccmadár című növelláskötete jelentette”.05’ Ezek szomszédságában jelent meg 1963-ban Dobos László első regénye is. Duba Gyula munkásságát gazdagították későbbi művei, a Delfinek (1969), majd az Ugrás a sémin ibe (1971). Néhány évvel később a Szabadesés című regényében (1969) új hőstípussal találkozhatott az olvasó, a faluról városba került értelmiségivel, aki szülőföldjén idegenné vált, a városi élet sodrásában pedig gyökértelenné. Ezt követően sorjáztak nagyepikai regényei (ívnak a csukák, 1977; Örvénylő idő, 1982; Aszály, 1989). Műveiben a Nagybene család életén keresztül a falu életét, a felbomló paraszti világot idézi elénk, a sorsváltozásban a Nagybene Péterek drámáját is megismerhetjük. A magyar falu igaz krónikásként a számadásról sem feledkezett meg. Regényeit megelőzően szakadt ki belőle a leltár, a Vajúdó parasztvilág (1974) című regényes szociográfia. A befejezésre két évtizedet kellett várni. A Halódó parasztvilág (2001) lezárta az emlékezést. Pályája csúcsán szomorkásán, összevont szemöldökkel örökítette meg szülőfaluja távolról sem irigylésre méltó helyzetét. Az elmúlt közel fél évszázad alatt Duba Gyula hihetetlen munkabírással, különböző műfajokban szinte kisebb könyvtárnyi rangos művel gazdagította a magyar prózairodaimat. Duba Gyula sokarcú író, ám távolról sem elkényezteti író. Tudja és teszi a dolgát az okvetetlenkedőkkel szemben is. Roger Vaillandhoz hasonlóan ma is azt vallja, az az igazi regény, melynek hőseit az olvasó nem felejti el. Egy
