Irodalmi Szemle, 2003
2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Kmeczkó Mihály: Kaland (novella)
Kaland Csak arra figyelj, amit a leggyönyörűbbnek találsz. Amiben határtalan kedved telik. Ne felejts ezentúl mindig felfele nézni. Ha tudod még egyáltalán, merre van felfelé. Rendkívül fontos, hogy érezd, merre haladsz. Most a létezés egészéből a parányi felé kell elindulnod. Hívjál magadhoz egy végtelen síkságot végtelen fekete égbolttal. Tudnod kell, hogy nincs az a fekete, amelynél ne lenne feketébb. A fekete síkság akaratodtól függetlenül világosabb lesz, mint az égbolt. Amit úgy látsz, hogy nem látsz. Mert most a szem régiójában vagy. Közhang Látod-e még, amit nézel? Merre a merre? S hol van a hol? Az vagy-e még, aki voltál? S azt, aki vagy — Látod-e még valahol? III. RÉGIÓ Hogyha eddig eljutottál, akkor a síkság egy távoli pontjára szólíts magad elé egy hatalmas vetítővásznat. Ez tőled függetlenül ezüstfekete lesz. Amikor a síkság és az égbolt éles vonallal elválik egymástól, s a vetítővászon mozdulatlan marad, sőt megingathatatlanul áll, akár egy páncélterem vasbeton fala, lobogó lángból, tüzcsóvából vagy folyékony parázsból vetítsd rá a számokat ötventől nulláig. A kétjegyű számokat nem egyszerre fogod látni, csak egymás után: először az ötöst, azután a nullát. Hogyha ez sikerül, előtted fog lángolni az ötvenes. Legalább négy másodpercig őrizd meg a látómeződben mindegyik számot. Soha többé nem fogod elveszteni őket. A lét - másodlagosan - a számok által jelenik meg. Minden számban ott a végtelen. Elődeiben meg utódaiban. A számok megjelenése után - alig észlelhetően - növeld a vásznat minden esetben úgy, hogy fokozatosan kitöltse az egész látóhatárt. Ezt már a húszas számig elérheted.
