Irodalmi Szemle, 2003

2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Kmeczkó Mihály: Kaland (novella)

Kmeczkó Mihály

S közben valószínűleg megsejted, hogy most vagy a teremtés régiójában.

K ö z h a n g

Érkezel, vagy pedig indulsz?

Magadhoz közelítsz, avagy elfele onnan?

Te közeledsz, vagy hozzád közelít-e a lét?

S ahová tartasz, az vajon hol van?

IV. RÉGIÓ

Tapintatosan csalogasd magadhoz az ezüstfekete vásznat.

Ha nem lennél kedvére való, bánj vele még gyöngédebben.

Légy türelmes végtelenül.

Ne sürgess, ne siettess semmit.

Ha eljön a pillanata, magától is megvalósul minden.

Amikor megjelenik előtted az egyes, olyan nagynak látod, hogy magadat rögvest porszemnek érzed.

Ekkor invitáld a vászonra a számok édes ősanyját, a nullát.

Nagyon vágytál rá, hogy végre elibéd álljon egy anyaméhszerű, egy tejjel teli mellhez vagy bölcsőhöz hasonlatos forma.

Már nem látod a számokat lobbantó vászon egyik peremét sem.

Csak az egyenletes és végtelen sötétség van a látómeződben, közepén az egyre növekvő nullával.

Úgy közeledik feléd, akár egy csücsörített száj, lángoló csókot lehelve. Csak nő meg nő.

Duzzad és izmosodik.

Minél inkább közeledik, annál inkább távolodik.

Mért nincs melege ennek az égő idomnak?

Szinte észrevétlenül változtatja a formáját.

Egyre inkább duzzadó szeméremajakhoz hasonlít.

Káprázatot látsz, amíg nézed.

Nem akarod elhinni, hogy előtted tündöklik az átváltozás kapuja.

Nincs már más horizont.

Nincs többé visszaút.

Megbüvölten nézed a káprázatot.

Közben nem érzel semmit.

Azt sem veszed észre, hogy lángot fog a tested.

Megérkeztél a születés régiójába.