Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Tőzsér Árpád: A száműzött
Tőzsér Árpád a fényben feketére, ha már a szóban, a nem-halandóban, a halhatatlan jóban, a reménytelen szépben, a mindíg-sok kevésben, a mindíg-kevés sokban, vad sorsunk-csillagokban, e csöpp hazára, mint próféta-látomásra, kereszten-csüggő megváltó isten-tudásra, buja álomra, vak regére, szivárvány-tündérmesére, itteni túlvilágra, anyagi mennyországra, mítosz-lehetetlenségre a bitang feledésre, a balga ékességre, mint a megmaradásra: ez örök virágzásunk, gyász-folytonos halálunk, sose-gyász édességünk, csillag-láng létünk: ha már a szóban mi vigyázunk! TŐZSÉR ÁRPÁD A száműzött Illyés Gyula 100. születésnapjára Nemrég még úgy tudtuk: ha József Attila az Ady utáni kor Petőfije, akkor Illyés Gyula a kor Arany Jánosa. Azaz úgy gondoltuk: Illyés Gyula a magyar huszadik század meghatározó nagy költőegyénisége. Ma már óvatosabbak vagyunk: a születési centenárium alkalmából a „nagy” jelző mellé valószínűleg sokan odaírják majd a „problematikus” minősítést is. Ami persze önmagában véve még nem lenne baj, hisz egy költészet csak akkor nem él, ha sem pro, sem contra nem beszélnek róla, az igazi baj Illyés esetében is inkább az, hogy az életműve „problematikussága” nem elemző-vitatkozó írásokban mutatkozik meg, hanem a szerző és a műve agyonhallgatásában, az oeuvre-t befödő nagy csendben, illetve a különböző ex kathedra-szerű kijelentésekben. Először nézzük, mit tartalmaznak az ex kathedra-kijelentések és a költőre vonatkozó egyéb fenntartások. Az irodalmi kánon csinálói azt mondják: az Illyés-életmű teljes egészében a népi konvenció megtestesülése, s mint ilyen: passé, továbbá: Illyés politikai
