Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Juhász Ferenc: A bekerítő halottak (vers)
Juhász Ferenc JUHÁSZ FERENC A bekerítő halottak Illyés Gyulához írtam: mikor már a földben erjedt, akit meg nem éltem. Ö kék szivét betakarta! Én vad szívem kitakartam. Testvérem vagy? Öcsém? Bátyám a szenvedésben? Átkom a fölmagasztalásban? Hitem a pusztulásban? Gyászom a megmaradásban? Apám a rettegésben? Öcsém az iszonyatban? Testvérem vagy a kőben, a hitben és a késben? Testvérem vagy a bátran kimondható titokban? Testvér? Apa? Öcs? A Sándorban-is-egyet-akartunk? És akármi más volt: egy volt a harcunk! És akármi volt: egy volt az ordítozásunk! A jajgatásunk, a dadogásunk, a lángelménk, az átkunk! Hát most már mi vigyázzunk! Mi vigyázzunk: te szívben-sose-ősz hetvenen-túl-éves! Mi vigyázzunk: te dühöngve-tiszta! Te bujdokló, szorongó, rettegő, te őrjöngések pokla, te gyász, te remény, te rejtőzés, magyarázat, te kétely és irtózat gyémánt-keveréke, te borongó, búskomor, mélabús e világi béke, te: mindíg-azt-hitték-a-dacos-alázat! Az ifjabb én valék, az ifjabb én vagyok. A bolond, a lázadó, a féktelen, a véres, a halállal-megáldott, a holtakat-hurcoló, holtjaim arca fölé hajolva könnytelen hódító! Mert bekerítettek engem a halottak! Gyűrűbe-fogtak: akik a szenvedésem, édenem voltak. Kék halál-arcok, lila halott-arcok, az akasztásban, ámulatban holtak, mint temető-kerítés deres vaslándzsa-hegyei, mint festett agyag-álarcú dzsungel-népek csoportjai: a festett agyag-disznófejűek, agyag-kutyafejűek, agyag-kolibrifejűek, a véres szemgödörrel agyag-korong-ablak-tekintetűek, a hörögve vad táncolok, a röfögök, visítok, nyihogók, nyögök, jajgatok, fejükre agyag-disznófej-köcsögöt nyomkodok, akik kék tajtékot fújva táncolnak, agyag-krokodilfejű pókgyűrű örvénylik körülöttem, lándzsát, disznósörényt rázva! És ez az agyagörvény-koszorú sorsunkat magyarázza! Mert körbefogtak minket a halottak: akik sírtak, jajongtak, hittek és ordítoztak. S állunk, mint havas sírkövek vaslándzsa-kerítésben,
