Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Martin Kasarda: Szárnyak (novella)
Szárnyak — Ez a Mária, ez valami új szeretőd, api? Persze pszichoanalízissel. — Ez csak amolyan szólás, Szűz Máriám. De kérdezd meg a zsidókat, ők többet tudnak mondani róla. S a pszichoanalízis, az meg mi? — Álomfejtés vagy ilyesmi. De kérdezd meg a zsidókat, ők többet tudnak mondani róla. Én nem nagyon értettem őket. — Ó, istenek, miért is löktem le a szikláról Talószt... Én átkozott! Én átkozott! Harmadszor inkább nem is mondom. — Api, ne gyötrődj! — Hallgass már. Add ide végre azt a viaszt! — Nesze. — És ne hidd, hogy a miatt a fehér bika meg a régi eset miatt repülünk el. — Hát mi más miatt? — Ha felnősz, majd megérted. A labirintus miatt. — Az csak mese, hogy csupán te ismered a titkát, ugye? — Nem. Valóban csak én meg Ariadné gombolyagja ismeri. Ezért kell menekülnünk. — Ugyan. Ezt higyjem el? Szerintem Minósz sértődött, hogy segítettél a buja Pasziphaenak. Ne tégy ilyet. Féltékeny, még mindig, s a vesztedre tőr. — Vannak a világon fontosabb dolgok is, fiam. — Hihi. — Ne vihogj. Az anyád, Naukraté, legyen könnyű neki a föld, fel tudta fogni a világ menetét, pedig csak egyszerű rabszolga volt. És te? Nem tudod, hogy Minósz milyen büszke? Milyen kegyetlen uralkodó? És milyen gőgös? Erről sem Ariadné, sem a testvére, Faidra nem beszél neked, mi? — De, api, hisz mindketten mondták, egymástól függetlenül, hogy Minósz gyűlöl téged, mert... — Mert zseniális művész meg mester vagyok és kész! — Hát persze, én nem is vitatom, én csak... — És most már egy szót se! — Hát persze, de, api, ez így összeáll? — Gyere, próbáld ki az enyémet, ezen még nincs rajta minden toll... — Hisz ez mozog, működik! Api, te zseni vagy! — Még kételkedsz? Ki más tudná, ha nem én, teljesíteni az emberiség ősi álmát és vágyát szállni a fellegek, a kéklő égbolt felé? Akárhogy igyekszik majd da Vinci meg Zeppelin, csak utánam következnek. Ilyen szárnyakat nem tudnak kifundálni! — Nagyszerű vagy, igazi macher. S az a kettő kicsoda? — Aviatikus kollégák. — Milyen kollégák? — Aviatikusok. Nyugtalanok, akik repülni akarnak. Repkedők lesznek. — Lesznek? Api, te látsz a jövőbe? — Uf, de már nem úgy, mint hajdan. Gyengül a látásom, optikára lenne szükségem. Viszont néha jobb, ha minél kevesebbet látsz, s még ennél is kevesebbet hallasz. Főleg ha a királyi udvarban kószálsz. — De hát néha az ember sokat megtud... — Megtud, nem tud, hallgatni arany, nem látni és nem hallani még ennél is
