Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Martin Kasarda: Szárnyak (novella)
Martin Kasarda jobb. Te, mondd, ahogy ott kóborolsz Ariadnéval, remélem, nem árultad el, hogy repülni készülünk! — Ugyan, api! Hiszen csak tegnap reggel mondtad nekem. S Ariadné már egy hete a sziklán tartózkodik. Várja az athéni hajót, amely a kérőjét hozza. A testvére meg az arisztokrata ifjúság táborában van. — Kire vár Ariadné? — A kérőjére, hiszen már mondtam. Új szállítmányt hoznak Minótaurosz számára, és Ariadnénak azt mondták a jósnők, hogy várnia kell a botos férfira. Azért jön, hogy megölje a testvérét. — Hűha, ha ez igaz lenne! Athénnek végre nyugta lenne tőle. — Api, és téged azért száműztek Athénból, mert megölted Talószt? — Erről hallgass! Inkább gyere ide. Be kell fejeznünk a tollak ragasztását. — Máris hallgatok. Még mindig nem elég ez a sok toll? Már unom. — A számítások szerint nem. Csináld! — Ha nem segédkeztél volna a Minótaurosz világra jöttében, most mehetnénk szépen hajóval. — Tudod, hogy minden hajót átvizsgálnak. És a labirintus miatt kell távoznunk. Vésd az eszedbe végérvényesen! A labirintus! — Ez a te hivatalos változatod! — Akarsz a pofádra?! Fejezd be a tollak ragasztását! — Én nem, én semmit, csak úgy mondták... — Ha még egyszer kezded, hogy valaki mondott valamit, eladlak az első szláv kereskedőnek egy lyukas hatosért. Mégha a legállatibb is közöttük. Ott majd megtudod, mi a fájdalmas. Tövises! — És aztán! Mégha az utolsók közt leszek is az első. Adj el! Legalább nyugtom lesz tőled! Mindig csak porolsz, ordibálsz velem. — Nohát, kinek mondod ezt! Kinek? Akarod? Jó! Ledoblak az első szláv hajóra, amit megpillantok a tengeren! Aztán kínlódj! Egy vagy a milliónyi ember közül, nem fogok bánkódni utánad! — Akkor dobj! Én meg megmondom mindenkinek, mi az igazság! — De hát ez nem igaz. — Mi a nem igaz? — Hát amit mondasz nekik! — És mit mondok nekik? — Azt honnan tudjam? — S honnan tudod, hogy nem igaz? — Ebben igazad van. Nem tudom. És te tudod? — Hát avval a bikával és... — Most már elég! Csináld! Keleten már pirkad, be kell fejeznünk a szárnyakat. Különben megölnek. Érted? A labirintus miatt! — S nem hajítasz le? — Még nem tudom. Attól függ, miként fogsz viselkedni. Ha leszállunk valami biztonságos helyen, majd gondolkodom. Csendben. — Csendben? — Csendben, nyugalomban. Ott, ahol senki sem zavar gondolataimban. Tudod, a gondolkodó ember veszedelmes. Minósz azért zaklatott állandóan
