Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Martin Kasarda: Szárnyak (novella)
Martin Kasarda Szárnyak „Ikarosz, fia Daidalosznak, aki Minósz krétai király szörnyeteg fiának, Minótaurosznak megalkotta a labirintust. Apja készítette szárnyakon együtt menekültek Kréta szigetéről. Nem hallgatott apja figyelmeztető szavára, hogy ne szálljon se túl magasra, se túl alacsonyra. If jonti meggondolatlanságból...” (Az antik kultúra szótára — Svoboda 1974) — Nem kétséges, hogy Ikarosz maga okozta halálát: de hát elítélendő, ha valaki magasabbra vágyik, mint előtte bárki? Az emberiség egyértelmű választ adott erre a kérdésre.” (Vojtech Zamarovszky: Istenek és hősök az antik regékben — Mladá fronta 1982) — Add ide azt a viaszt! — Nesze! — Finomabban nem tudod kifejezni magad? — Mit buzerálsz mindig? — Ez meg miféle válasz? Ó, istenek, hát ezt érdemiem? Mit vétettem nektek? Nem tudsz rendesen viselkedni? — Méghogy én? Én? Már hogyne tudnék?! — Nem tudsz és kész! — És aztán! Jogomban áll, hisz pubertás vagyok! — Nocsak! Ez meg miféle jog? Tudtommal a pubertást még ki sem találták. S ha mégis, én az apád vagyok, ennélfogva szót kell fogadnod. — De apikám, hisz az apa sosem biztos. — Akarsz egy biztos apai nyaklevest? Vigyázz, te kölyök, mert... — Te mondhatsz, amit akarsz! De a fiúk... vagyis semmi, hallgatok. — Hát azért! Hagyd már azokat a pletykákat, ki duruzsolja állandóan a füledbe... Hozd ide azt a tollaszsákot! — ...kérem. — Mi az hogy kérem? — Semmi, api, csakhát jobb családoknál némelyik mondat végére odateszik, hogy kérem. — Én összetörlek! Megöllek! — Úgy mint Talóst? — Elhallgass! Nyomban elhallgass! Mit tudhatsz te erről, hiszen még a világon sem voltál. — Ariadné mesélte nekem. O sokat olvas. Mitológiát is.
