Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Provokáció: az olvasás kényszere
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Bármikor elkezdhető és folytatható, bármikor felfüggeszthető és abbahagyható. Leginkább a kötetzáró (a kötet írásainak negyedik lehetséges csoportja) A lélek feszültsége, a Gondolatok, a Stílus, a Zebrák és éttermek építik fel az így értett pszeudotextust, de többé-kevésbé szinte a kötet összes novellája, valamilyen formában, törekedik egy ilyen réteg megkomponálására. Tény, hogy - éppen a szövegbe épített említett pszeudotextusok révén — Hazai majd minden írása valamiképpen a megszokottat támadja, fenntartva egyfajta anarchisztikus jelentéstartományt szövegeiben. A majommal lefolytatott közösülés megjelenítése (Szex a nappaliban) éppúgy teret adhat az elutasító olvasói attitűdnek, mint A szar című opus, amelyben a szar büdösségének problémájára keresi a választ 21 sorban, vagy Az ötlet című, Örkény-egypercesekre reflektáló szöveg, amely érdektelen információival nem is annyira az abszurd, ironikus-gro- teszk jelentéstartományokat szólaltatja meg, hanem inkább az üres kód abszolút uralmát terjeszti ki a szöveg poétikája fölé. Hazai szövegei minduntalan azzal a kérdéssel szembesítenek bennünket, hogy mit várunk el az irodalomtól, milyen elvárásokkal közelítünk a művészet, a szépirodalmi szöveg felé. Azért is provokatívak ezek az írások, mert több értelemben is a határokon helyezkednek el. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a novellák keverik a magas és az alacsony irodalom regisztereit, hanem arról is, hogy sokszor próbára teszik olvasójukat. Megbomlanak például az ok-okozati viszonyok, s ez azt eredményezi, hogy a legtöbb novellában (mint például a Vigyázz, Pötyiben, az Emberrablás a Dob utcában, a Reggeli Cruzban, vagy A széles hátú férfi esete című írásokban) az olvasó nem szembesülhet a lejátszódó események következményeivel, kénytelen a szövegek végi ürességet saját kreativitásának lehetőségeivel betapasztani. Éppígy provokatív lehet a szex tematizálása is bizonyos olvasói attitűdök számára, hiszen a gátlástalanság természetes állapotként való bemutatása erősebb hatást képes kifejteni, mint akkor, ha a szöveg a gátlástalanságot a természetellenességgel hozza kapcsolatba. Ebben az esetben ugyanis a perverziók közé száműzve kitessékelné azt a hétköznapi életből, a hihetőség alakzataiból. Talán nem túlzás az a megállapítás sem, hogy Hazai novellái a határokon helyezkednek el. Legtöbször a normalitás és az extremitás közti határon egyensúlyoznak, az elvárhatóság, az ígéret, illetve a beteljesülhetetlenség témáit variálják. Nyugodt, laza stílusa - annak ellenére, hogy a szereplők lelkiállapota zaklatott lehet - egyfajta cinizmust közvetít: nyugodt, laza őrületet. Ezzel a cinizmussal veti alá kísérleteknek a szereplőket: mi történik akkor, ha Irma néni leejti a kukoricakonzervet, ha Karcsi bácsi leejti a kolbászt, ha Pötyi kiesik a mikrobuszból, ha Árpi állja a szavát... Ezek a különös kísérletek általában parodisztikus jellegűek, s csak a kísérlet tematizálásában emlékeztetnek a naturalista analízisre, a zolai kísérleti regényre. Néha sajátos kémia lengi körül a Hazai-szövegeket, belső folyamatok kémiája, manipuláció a különféle drogokkal; az Egy vérrög története viszont teljes egészében a Hazai-féle kémiának, kémiai látásmódnak van alávetve. A tudományos beszéd imitálása egy másik stílusminőség. Hazai Beavis és Butthead módján dekonstruál, mint például A mosoly felosztása, A logika felosztása, Az élet felosztása, A szar vagy A lélek feszültsége című novellákban,
