Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Benyovszky Krisztián: Föld, kaland, ilyesmi
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Benyovszky Krisztián Föld, kaland, ilyesmi (Jenei László Ikerszobrok című kötetéről) A XV-XVI. század fordulójának Itáliájában alakult, diplomáciai manőverek és gazdasági manipulációk révén hatalmas vagyonra és félelmetes hatalomra szert tett titkos társaság működése áll a korábban kritikusként megismert Jenei László első regényének, az Ikerszobroknak a középpontjában. Minden e körül zajlik, innen indul ki vagy ide torkollik minden fontosabb esemény. A társaság ereje kiváló szervezettségében és láthatatlanságában van. Tagjai hús-vér emberek, befolyásuk, kitűzött céljaik elérésében tanúsított szívósságuk, fondorlatosságuk, erejük és kegyetlenségük mégis földöntúli - ördögi vonásokkal ruházza fel őket. Mi, olvasók ismerjük őket, kilétük és tetteik mégis szolgálnak meglepetéssel. Nem véletlenül, hisz a szereplők származását övező homály, azonosságtudatukat illető bizonytalanság válik az olvasás fő húzóerejévé. Nagyjából a regény kétharmadáig az elbeszélő - tudását tekintve - abszolút fölényben van az olvasóval és a szereplőkkel szemben, ezután viszont fokozatosan, inkább az utalásos-sejtető, mintsem az explicite kinyilatkoztató stratégiák révén beavatja az olvasót számos olyan titokba, ami a szereplők számára csupán a történet végén válik nyilvánvalóvá. Kiemelt szerep jut e tekintetben a gyakori nézőpontváltásoknak. A regény „forrpontja” az utolsó, 5. fejezet, ahol az addig széttartó vagy párhuzamosan futó, esetleg olykor-olykor kereszteződő motívumláncok (illetve az azokat képviselő szereplők) egy helyre futnak össze. Az események kérlelhetetlen logikával torkollanak egy - sokak számára - tragikus kimenetelű zárlatba. Annak ellenére, hogy az alcím (A de Leónok, I.) folytatást ígér, minden a helyére kerül, nem marad elvarratlan szál — összeáll a kép. A szöveget tehát az elrejtett, az elbeszélő által elhallgatott információk, a különböző titkok felfedésére irányuló kíváncsi vágy olvastatja, a recepció folyamata pedig a beavatás egymást követő fokozatainak feleltethető meg, Másként fogalmazva: a művet az ellipszisek nyomán születő olvasói kérdések megválaszolása, tisztázása motiválja. Érvényes rá az, ami Roland Barthes szerint (S/Z) a rejtéllyel mint központi elemmel operáló elbeszélésekre általában: cselekményüket alapvetően a késleltető eljárások (akadály, próbatétel, megállás, tévút) minél mesteribb, kifinomultabb és rafináltabb működtetése életeti, mozgatja, ami a felvezető részek által előhívott kérdések és ezek zárlatbeli megválaszolása közti téridőben bomlik ki. Jenei László könyvéről is elmondható ez, ezért műfajilag leginkább történelmi tárgyú titok-regénynek fogható
