Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Cselényi László: Kő-ország (Töredékek egy készülő memoárhoz)
Cselényi László ameddig el tudnánk hatolni, mit ismerünk. Szégyen és gyalázat: gyakorlatilag semmit. Még az Arany János-féle „Fiaim, Cselényire...” is csak 1962-ben ébresztett rá Kodály levele, melyet a Hétnek küldött köszönetként a nyolcvanadik születésnapja alkalmából közölt anyagért, s minthogy ebben találta az én riportomat is, hét magyartalan „kultúr”-ral, egyben dedikálva megküldte nekem híres tanulmányának (Szóval: kultúr) különlenyomatát, a fentebbi Arany-idézettel fenyegetve meg, mondván, hogy „Fiaim, Cselényi... egy oldalon 7 kultúr! K. Z.” Nem, mintha nem ismertem volna a híres Zách Klára-balladát, de az nekem bizony eszembe nem jutott, hogy az nemcsak a rím (Cselényi-cse- lédi) kedvéért íródott, hanem történelmi fedezete van, mint egyébként minden Arany-versnek, amit azóta persze tudok. Ekkor kezdtem csak, huszonöt évesen érdeklődni a nevem után, s azonnal fölfedeztem Ila Bálint Gömör-monográfi- ájában a már több könyvemben közölt adatot, melyet az érthetőség kedvéért kénytelen vagyok újra ideírni: „A Tornaijából kivált Kövi határjárása 1245-ben a vele szomszédos Gömörpa- nyit területét név nélkül, királyi földként említi. 1247-ben pedig, már névvel jelölve, mint lakatlan területet adományozza a király Ákos Detre szolgáinak. A legkorábbi adatot az Ákosok familiárisaira az említett 1247-es oklevélben találjuk: IV. Béla Ákos Detre comes Chulen (Cselén) nevű, és más, név szerint meg nem nevezett famulusainak uruk, Detre érdemeiért és kérésére Gömörpa- nyitot adományozza. Valóban mind Chulen, mind a többi famulusok leszármazottjai, amint az idézett oklevélből is kiderül, egy század múlva is bírják e helyet. Maga Chulen hatalmas család őse lett, és később egy oklevél egyenesen az Ákos-nemből származtatja.” Nem nehéz megérteni, írtam akkor, micsoda fölfedezés volt ez a számomra: visszavezetni önnön létemet hét évszázad mélységébe. Hiszen aligha lehet kétséges, hogy ha hétszáz esztendeje volt egy Cselén nevű egyén a szülőfalumban, akkor az valamiképpen kapcsolatban van velem. Történt mindez a hatvanas évek végén, s máig nem értem, miért álltam meg itt a kutatásban, s nem nyomoztam tovább, hogy hát ki is volt az a rejtélyes Chulen-Cselén, kik voltak az Ákosok, ki volt Ákos-Detre stb. Gondolom, hatvannyolc s főleg Párizs térített el a további kutatástól s megelégedtem ennyivel. Csak most, hogy nem halaszthatom tovább Gömör-könyvem megírását s gyűjtöm a további anyagot, döbbenten tapasztalom, hogy valóban milyen mélységes mély a múltnak ama bizonyos kútja, s hogy én ezt (s hogy mi ezt) mennyire nem ismerem (ismerjük). íme, elég az első kezünkbe került könyvet fölnyitni. Ez pedig nem más, mint Forgon Mihály Gömör-Kishont vármegye nemes családjai című kötete, melyet a Méry Ratio Kiadó jelentetett meg immár két kiadásban is, s melyet, bevallom, előbb azért nem vettem meg, mert nem leltem benne a Cselényi családot, az előbb elmondottak ellenére sem. Rosszul cselekedtem. Mert a Cselényi címszó ugyan nincs benne, alább részletezendő okokból, ám mindezek ellenére, mi minden csodára leltem, lapjait forgatván... a Bebek címszó alatt például: „Hatalmas főúri család, melynek ősei az Ákos nemzetségből származnak. Múltjuk egészen a honfoglalásig visszanyúlik... Ennek az ősi magyar nemzetségnek két ága, a Bebek és a Cselénfi ág megyénkben gyökeresedett meg.
