Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Cselényi László: Kő-ország (Töredékek egy készülő memoárhoz)
Kő-ország A Bebek ágból, mely a tatárjárás után a Sajó völgyének felső részét, a pelsőci és a csetneki uradalmakat szerzi meg, a Bebek és a Csetneky család származik, a Cselénfi ágból pedig a Méhi vagy Panyiti és a Sághi család sarjadzik.” Puff neki! Aligha kell hangsúlyoznom a főbekólintást, melyet éreztem. S nem is csak a tények miatt, de főként azért, hogy én mindezt miért csak most tudom meg, hatvannégy évesen? S egyáltalában: hát kik azok a Méhiek és Sághiak, hogy jönnek össze, s kik azok az Ákosok, s miért éppen Gömörpanyit? Nyomozzunk tovább! Valami rémlik persze erről is, dühöngtünk eleget a falum szlovákosított neve, a Gemerská Panica miatt. Nyilván Stanislavék találták ki negyvenhétben a hasonló hangzás (Panita — Panica) okán. Annak idején azonban olvastam én valami mást is erről... hol is? Megvan! Kézainál. A Kézai Simon mester Magyar krónikájának Szabó Károly-magyarította szövegében (1862) ezt olvashatjuk, mégpedig a Függelék előtti utolsó lapon: „Ezen ütközetben (mármint a kunok elleni csatában — cs. 1.) tehát a kunok megölik Oliért, Pata fiát az Aba nemzetségből, Andrást, Lőrinc testvérét, Miklós gróf fiát a Vigmán nemzetségből, Lászlót, Panyit gróf fiát a Miskolcz-nemzet- ségből. S a Panyit lábjegyzete: Ladislaus filius comitis Ponyth de Miscouch. — A Miskolcz nemzetségről 1234—1324-ig több oklevél emlékezik. — Panyit név Gömör vármegyében a sajóvölgyi Gömör-Panyit és a balogvölgyi Uza-Panyit helynevekben máig is él.” Nesze neked Gemerská Panica! VI Lépjünk tovább, faggassuk tovább a történelmet. Milyen mély hát a múltnak ama bizonyos kútja? Kérdés kérdést követ: Nem elég, hogy nem tudjuk, ki az a bizonyos Chulen-Cselén, nem tudjuk most már azt sem, hogy ki volt Zách Felicián megtorlója. Azt írja ugyanis Forgon a Méhi és Sághi (Panyiti) családok kapcsán, hogy a Bebek családnak, és annak az ágnak, melyből e két család (Méhi és Sághi) ősei eredtek, közeli atyafiságát bizonyítja az is, hogy mindkettő megyénkben lép föl, s hogy Gömörpanyitot a két ág, mint ősi birtokot közösen bírta... Továbbá: „A Méhi család első ismert őse Cselény (Cselén), aki azonos lehet azzal a Cselény comessel, aki 12ó9-ben, mint a király által kiküldött osztoztató bíró szerepel megyénkben... Cselénnek fia, Sándor 1321-ben szolgabírája volt Gömör megyének.” Igen ám, de „Méhi Sándornak három fia maradt: Méhi János, Miklós és Jakab. Méhi János 1330-ban a királyné alétekfogója volt, de az ő bátor közbelépése megakadályozta a véres drámát.” Igen, ám e mondatot követő hatos lábjegyzetben a következőket írja Forgon: „A fontos történelmi eseményt már eléggé ismertették az irodalomban. Méhi Jánost azonban hol Cselényinek (Arany), hol Cselénfinek (lexikon), hol pedig Sághinak mondják. A Cselényi név semmivel sem indokolható. Cselény falu volt ugyan Gömörben, de ezzel a családdal semmilyen viszonyban nem állott. A Cselényfi név onnan eredt, hogy Jánosnak nagyapja Cselény vollt, de történelmi alapja ennek a névnek sincs. A Sághi nevet sem lehet elfogadni, mert...” íme, bonyolódik a dráma. Gondolom, nemcsak privát elfogultságom az
