Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Turczel Lajos: A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között (tanulmány)
Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között antológia összeállítására és kiadására. Bizonyára felvállalta volna a tanszék ügyét is, de ahhoz a nagykövet segítsége sem lett volna elegendő. El lehet képzelni, hogy a pozsonyi és prágai magyar szakos hallgatók 1934 őszén örültek a sajtó által felcsillantott nagyszerű eshetőségnek, hiszen Bújnák halála után az egymást felváltó kisegítő előadók (köztük a fiatal Dániel Rapant) továbbra is szlovák nyelven foglalkoztak velük. A prágai iskolaügyi főhatalom, mely egy pillanatra sem vette komolyan a magyarországi tudósok meghívását, 1934 novemberében váratlanul döntött. Az a határozata, hogy a tanszéken ezentúl két állandó előadó: egy nyelvész és egy irodalmár lesz, pozitív volt. De a tanítási és vizsgáztató nyelv továbbra is szlovák maradt. Azt az elvárást pedig, hogy az előadók magyar szakos vagy finnugor szakos egyetemi professzorok legyenek, csak kis részben, felemásan teljesítették, de azzal, hogy mindkét kinevezettet szuplensként (helyettesként) jelölték ki, a nem kielégítő helyzetet ravaszul ideiglenesnek éreztették. Az ideiglenességből aztán tartósság lett, mert 1934 őszétől 1945 tragikus nyaráig ugyanaz a két szuplens adott elő: Ján Bakos orientalista professzor és Frantisek Jancovic magyar-filozófiai szakos középiskolai tanár. Bakost kitűnő orientalistának tartották, de a magyar nyelvészetből valószínűleg csak érettségi vizsgája volt. A privigyei születésű Jancovic a magyar-filozófia szakot Budapesten végezte el, s utána az aradi főreáliskolában tanított, s igazgatóskodott. Az Athenaeum folyóiratban néhány filozófiai tárgyú írása jelent meg, 1918 után Csehszlovákiába repatriált, s Pozsonyban középiskolai tanár, igazgató és 1928-tól a szlovákiai magyar középiskolák tanfelügyelője is lett. A magyar nyelvű középiskolák Retorika és Pszichológia tankönyveit ő írta. Lehetséges, hogy egyetemi magántanári címet is szerzett, de néhány tanítványától azt hallottam, hogy a magyar irodalmat úgy adta elő, hogy az asztalán kinyitva feküdt a „kis Beöthy”, azaz Beöthy Zsolt híres tudósnak, egyetemi professzornak népszerű magyar irodalomtörténete, s ügyesen lapozgatva azt fordítgatta szlovákra. Lehet, hogy ez eltúlzott helyzetjellemzés volt, de dicsérő szavakat nem hallottam róla. 1945 tavaszán és nyarán aztán a félig megoldott tanszéki folyamat is megszakadt. A magyar lakosságot akkor kollektív bűnösnek mondták ki, teljes jogfosztással sújtották, s annak keretében szellemi szinten nemcsak a magyar nyelvű sajtót és könyvkiadást tiltották be, hanem az óvodáktól kezdve az egyetemi tanszékig minden magyar pedagógiai intézményt megszüntettek. Súlyos szellemi pusztítás volt az is, hogy a jogfosztás idején kierőszakolt szlovák-magyar lakosságcsere folyamán a magyar pedagógusok 90 százalékát kitelepítették. Az ő elvesztésük az 1949-ben megkezdődött jogi visszarendezéskor okozott nagy gondot. Az elemi iskolai tanítók nagy hiányát akkor tanfolyamos gyorsképzéssel kellett enyhíteni, ami nagy színvonal-visszaesést eredményezett. A középiskolák visszaállítása 1950-ben a komáromi gimnáziummal kezdődött, s lassúbb ütemű volt. A tanárképzés bővítését viszont azzal kezdték, hogy
