Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Turczel Lajos: A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között (tanulmány)
Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között egyaránt szeretetből fakadnak, s a szlovák nép iránti szeretetarányt eltúlozva a szlovák nép legnagyobb írójának nevezte őt. Göllnerová a kortárs magyar irodalomból három regényt is lefordított: Kosztolányi Dezsőtől a Néró, a véres költő-t, Móricz Zsigmondtól a Sárarany- at és Szabó Dezsőtől a Segítség-et. A Segítség Horthy-rendszerellenes pamflett-regény volt, s Szalatnai Rezső elítélte a fordítóját, mert az egy magyarországi író naturalisztikus művéből csehszlovák propagandaeszközt csinált. Szalatnai beszélte el nekem, hogy Göllnerová apja az 1918 előtti Magyarország egyik felvidéki községében jegyző volt, s 1918 végén a falu lakosai agyonverték őt és feleségét.! 7 A 13 éves Erzsébetet egy soviniszta cseh tanárnő, J. Zikmundová vette magához, és magyargyűlöletre nevelte. Szalatnai szerint 1938 után Göllnerová ugyanezt tette Gwerk Ödön neves szepességi festővel, aki feleségül vette őt. Göllnerovát aztán a szlovák nemzeti felkelés idején, pontosan 1944. december 10-én a kremnickai tömeges kivégzésen Hlinka- gárdisták ölték meg. 1945 után egy véletlen találkozáson Gwerk azt kiabálta Szalatnainak, hogy „ti öltétek meg Erzsébetet!” A „ti” a szlovákiai magyarságot is jelentette, amely pedig Esterházy János politikai irányításának és Szalatnai meg Peéry sajtónevelésének köszönhetően a nácivá lett Tiso-Szlovákiában keresztény humanista szellemben élt. Vájlok Bujnákot és fegyverhordozóit bíráló írásai 1934 februárja és áprilisa között a kis olvasótáborral bíró havi folyóiratban, a Magyar Minervában jelentek meg, s így közismertségük és hatásuk a megérdemeltnél csekélyebb volt. Ez idő alatt viszont a szlovákiai magyar sajtóban hatalmas szenzáció történt. Addig a kisebbségi politikai és kulturális követelésekkel csak az ellenzéki magyar pártok lapjai — élükön a Prágai Magyar Hírlappal — léptek fel, s ezért elképesztőnek hatott az, hogy a kormánypárti magyar sajtó új vezérorgánuma, a Magyar Újság című napilap hatalmas kampányt indított a magyar tanszék ügyében. Ez főleg azért volt meglepő, mert a Magyar Újságot a csehszlovák kormány tartotta el, s annak akkori szlovák vezérembere, Milán Hodza az előző években iskolaügyi miniszterként passzív magatartást tanúsított a magyar tanszék ügyében, s miniszterként bizonyára szerepe volt annak az 1928-as kormányrendeletnek megszületésében is, amely betiltotta a magyar- országi egyetemen szerzett diplomák nosztrifikálását. De ne bonyolítsuk tovább a nagyon bonyolult helyzetet! A hírhedt nosztri- fikációs rendelet később hatályát vesztette, s Hodza ilyen esetek ellenére sem tartozott a legfőbb rosszakaróink közé, akiknek élén Benes állt. Ő a kisantant megszervezésével megbénította Magyarországot, s a Szüllő Géza parlamenti képviselő által nagy gonddal gyűjtött és feldolgozott kisebbségi sérelmeket a Népszövetségben elfektette. Több esetet hozhatnánk fel arra is, hogy a mi viszonylatunkban legtöbbször Masaryk elnök sem volt humanista. Ami most már a Magyar Újságot illeti, annak vezető emberei: Dzurányi László főszerkesztő és Győry Dezső irodalmi szerkesztő 1933-ig a Prágai Magyar Hírlapban ugyanabban a tisztségben dolgoztak, s kiválásukat a koalíciót alkotó két ellenzéki párt elmérgesedett viszálya idézte elő. Ugyanakkor szűnt meg a politikai hitelét teljesen elvesztett Reggel című kormánylap,
