Irodalmi Szemle, 2002

2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Turczel Lajos: A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között (tanulmány)

A magyar szakos tanárképzés helyzete

melyet 1921 és 1931 között szervilis magyarországi emigránsok szerkesztettek. Az új lap új szerkesztőinek Hodzáék rugalmasabb politikai kurzust engedélyeztek, s ennek keretében történhetett meg a magyar katedráért folytatott harcba való bekapcsolódás.

A főszerkesztő Dzurányi először kisebb cikkekben érintette a témát, s aztán 1934 márciusában A Magyar Újság ankétja cseh és szlovák tudósok megszólaltatásával címen olyan interjúsorozatot jelentetett meg, melyet a prágai egyetemen tanuló Dobossy László készített. A hét megszólaló között olyan kivételes személyiségek is voltak, mint Emanul Rádl és Frantisek Xavér Salda.

A filozófus, szociológus és politológus Rádl élesen elítélte a csehszlovák kisebbségpolitikát és autonómiaszintű jogokat kívánt a kisebbségeknek A Prágában tanuló egyetemistáinkkal nagy barátságban volt, s A Mi Lapunk című losonci diákcserkészlapban a középiskolásainkhoz is levelet intézett. Szorgalmas tanulásra és a nemzetiségük melletti bátor kiállásra buzdította őket. Ami a pozsonyi tanszék kívánatos átrendezését illeti, arról ezt mondta: „Nemcsak azt tartom szükségesnek, hogy a magyar tanszékre magyar nemzetiségű tudós kerüljön, de azt is, és főleg azt, hogy ez a tudós magyar érzelmű legyen. Szeresse a magyar kultúrát, a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. Szeresse azt a népet, amely ezt a nyelvet beszéli, és ezt a kultúrát kitermelte.” (Magyar Újság, 1934. II. 11.)

A cseh szellemi életben abszolút tekintélynek számító és Saldúv Zápisník című naplólapjában az elmérgesedett szellemi-irodalmi pereket egyszemélyes alkotmánybíróságként feloldó Salda a mi magyar ügyünkben így nyilatkozott: „Köztársaságunkban majdnem 700 ezer magyar van, akik teljes komplexumot alkotnak: rendes népük és önálló életük van. A kisebbségi törvénykezés alapján gondoskodnunk kell kulturális szükségleteikről. Egyebek között saját középiskoláik is vannak, nem nagy számban ugyan, de legalább az alapszükségleteknek megfelelően. Gondoskodnunk kelL tehát jó tanárokról a középiskolák számára. De hogy van ellátva a prágai egyetemen a finnugor szak?5 Van ugyan magyar tanszék a filológia részére, s azt a nemrég elhunyt Bújnák Pál töltötte be, ám ennek a széles tudományos szaknak egyetlen tanár kevés. A szemináriumnak a helyiségei pedig teljesen elégtelenek. Kicsi a könyvtár és a többi szeminárium közül a legkisebb dotációt kapja. Igazán koldus dotációt, ezer koronát egy évre. Hogyan nézhet ki ezután az állampolgáraink felkészültsége?! Azoké, akik a magyar nyelvet, irodalmat és kultúrát tanulják, hogy tudásukat később középiskolásoknak adják át. Ahelyett, hogy segítenénk kiépíteni a kulturális együttműködés hídját a magyar élet és a nyugati demokratikus világ között, kioltjuk még azokat az alkotó képességeket is, amelyek államterületünk magyar lakosságában rejtőznek. Igyekeznünk kellene Prágához kötnünk őket egyetlen tartós kötelékkel: azzal, hogy teljes megnyilatkozási lehetőséget és érvényesülést nyújtunk nekik.”

Dobossy László többi megkérdezettje közül még Ján Stanislav pozsonyi szlovák nyelvészt említem meg. A vele készített rövid interjú címe ez volt: A magyar tanszék kiépítése a mi érdekünk is. Stanislav tehát elismerte a követelések jogosságát és a gyors megoldásban bízott. Sajnos, ő 12 év múlva