Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Turczel Lajos: A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között (tanulmány)
A magyar szakos tanárképzés helyzete „A tanulmány, melynek egyedüli célja kimutatni azt, hogy mit köszönhet a magyar irodalom Szlovenszkónak, lojális nemzetieskedésben, politikai mellékíze miatt sokszor a nevetség határán áll - írja Vajthay-Vájlok. Tárgyilagosságot, tárgyi hozzáértést hiába keresünk benne. Az olcsó dekoratív nacionalizmus lehetetlen tárgyi tévedésekre vezeti a szerzőt. Hogy hogyan képzelik el a másik oldalon, hivatalos helyről a szlovák-magyar közeledést, és hogyan falják föl még az íróinkat is az irodalomtörténet folyamán, annak itt elrettentő példái vannak.” Hét ilyen példa bemutatása után a kritikus így fejezi be az írását: „Ennek az írásnak az lenne a célja, hogy a köztársaság nemzeteit és nemzetrészeit közelebb hozza egymáshoz. Irodalmi úton és eszközökkel ezt el is lehetett volna érni. A kisebbség lelki életének ez a fölényes elintézése és téves beállítása viszont a közeledés őszinteségét kizárttá teszi.” A mostani olvasóban fölmerülhet az a kérdés, hogy miért használt Vájlok álnevet. Nos, a demokratikus Csehszlovákiában a kisebbségi problémák terén való keményebb kiállást gyakran irredentizmusnak minősítették, s az illetőt keményen felelősségre vonták. Az állami iskolák publikáló diákjai és pedagógusai ezért vettek fel néha álneveket. Hogy példákat is mondjak: Dobossy László gimnáziumi tanári pályája megkezdése után a kényesebb cikkeit Czuczor László néven jelezte, az elemi iskolában tanító Morvay Gyula pedig a kommunista lapokban Örtényi Gyulaként szerepelt. Egyetemista viszonylatban az érsekújvári Major József Újváry Józsefként szignálta azokat a kritikáit, amelyeket a magyar történelmet elfogultan tárgyaló cseh művekről írt. Vájlokról tudni kell még azt is, hogy a Bújnák halála után kiadott emlékkönyvet élesen bírálta. Ez Pamätník — Pavlovi Bujnákovi ctitelia, priatelia, žiaci címmel 1933 végén jelent meg, s a szerkesztője Alžbeta Göllnerová volt. Vájlok főleg az ő idealizált Bujnák-portréját és Zapf László csehszlovákiai magyar irodalomról írt diplomamunkájának részletét támadta. Zapf Bujnák-tanítvány volt, s munkáján a professzora negatív hatása érződött. Egyébként ő a nemzetileg nagyon tudatos Magyar Munkaközösség mozgalmának egyik alapítója, s a Magyar Nemzeti Párttal való kapcsolat kezdeményezője volt. A 30-as évek második felében már a Belyei László nevet is használta, s publicisztikai és kritikai tevékenysége mellett kisebb mértékben a szépirodalomban is tevékeny volt. Ami Alžbeta Göllnerovát illeti, ő Bújnák tanítványaként a prágai egyetemen végzett szlovák-magyar szakot, s a 30-as évek második felében a pozsonyi magyar gimnáziumban és tanítóképzőben is tanított. Tehetséges irodalomtörténész, kritikus és publicista volt, de a megrögzött magyarellenesség is jellemző volt rá. Magyar irodalmi témákkal is folyamatosan foglalkozott: Eötvös Józsefről és Mikszáthról könyveket írt, s folyóirati tanulmányokban többek közt a 20. századi magyar irodalom jellegzetességeit, Ady sajátos magyarságát és a szlovákiai magyar kisebbség pszichológiáját vizsgálta. Magyarellenes megrögzöttségét az is mutatja, hogy Mikszáthot a szlovák nép kigúnyolásával vádolja. Bújnák e kérdésben nem volt ilyen egyoldalú. O tudta azt, hogy Mikszáth humoros népjellemzései: A jó palócok és A tóth atyafiák
