Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Turczel Lajos: A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között (tanulmány)
A magyar szakos tanárképzés helyzete Turczel Lajos A magyar szakos tanárképzés helyzete Pozsonyban és Prágában 1922 és 1959 között írásomat azzal kezdem, hogy Pozsonyban 1912 és 1919 között Erzsébet Egyetem néven három karból — orvosiból, jogiból és bölcsészetiből - álló magyar nyelvű intézmény létezett, s a bölcsészeti karon magyar tanszék is működött. 1919 őszén a forradalmi csehszlovák kormány az Erzsébet Egyetemet megszüntette és beindította a Csehszlovák Komenský Egyetemet. Annak bölcsészeti karán 1922—23-ban nem magyar tanszéket, hanem csak magyar szemináriumot hoztak létre. Mintaként a prágai Károly Egyetemen 1888-ban alapított és 1918 után is tovább működő intézmény szolgált. Annak vezetője 1888-tól 1924-ig František Brábek volt, aki a gyermekkorát és ifjúkora egy részét a Bach-korszak idején Magyarországon töltötte, s nagy magyarbarát és később kiváló Petőfi-fordító lett. A prágai magyar szeminárium a finnugor szak mellett működött, s az 1920-as években több magyar szakos hallgatója volt, mint a pozsonyi intézménynek. Pozsonyban finnugor szak nem volt, s a magyar szeminárium hosszabb ideig a Szláv Intézethez tartozott. Csak egy intern előadója volt, s az oktatási munkában egy vagy két lektor segédkezett. Az első intern előadónak, Pavol Bujnáknak evangélikus teológiai végzettsége volt. Lelkésszé avatása után 1905-től 1908-ig Budapesten káplánkodott, s az egyetem bölcsészeti karán esztétikai és filozófiai előadásokat hallgatott. Később hasonló tanulmányokat Németországban folytatott. A Felvidékre visszatérve bekapcsolódott a szlovák irodalmi életbe, s irodalomtörténészként és kritikusként működött. František Brábek 1924-ben bekövetkezett halála után a prágai egyetemen finnugor szakból docenssé habilitálták. Ilyen minőségben mindkét szemináriumnak vezetője lett, s Pozsony és Prága között ingázott. 1930-ban a professzori címet is elnyerte, s aztán 1933-ban 53 évesen hirtelen elhunyt. Bújnák finnugor nyelvészeti tárgyú habilitációs munkái jelentéktelenek voltak, de az 1924-ben megjelent Ján Arany v literatúre slovenskej1 című komparatisztikai műve jó filológiai felkészültségről tanúskodik, s a kimutatott nagymértékű Arany-hatás elkápráztatja a magyar olvasót. Teljesen el kell viszont marasztalni azt a terjedelmes tanulmányát, amely Literatúra maďarská na üzemi Slovenska2 címmel a Československá vlasti
