Irodalmi Szemle, 2002

2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Török Elemér: Itt aludjam örök álmom (vers)

A mi reformkorunk

Török Elemér Itt aludjam örök álmom

(A 85 éves Turczel Lajosnak, barátsággal)

Az én falum nyolcszázhetven éves, hogy szívem ma itt, vajon mit érez?

Nyár végi őszies alkonyátok fénye rám itt már csak ritkán ragyog.

Nem villant kék eget a víztükör, már a tündérrózsa se tündököl.

A faluszélen jegenyefákat itt már csak a képzeletem láttat.

Te árván maradt keleti végvár, kiről s miről daloljak itt én már?

Minek gyújtsak a kóróból máglyát, ha nincs már, ami csodálja lángját?...

Én ős honosa vagyok e tájnak, s fáj, hogy itt velem mostohán bánnak.

Mégis jólesik most is itt nékem dalt dúdolgatva úgy, ahogy régen,

feledve mindent: szívem kitárnom, és pengetni szép, halkan gitárom...

Hát miért búsítsam folyton magam azért, mert másnak itt hazája van?!

De nekem: szépséges szülőföldem, amit őseimtől örököltem...

Itt az álmok s emlékek is szebbek és nyugtatóbbak az esti csendek...

S ha majd a szemem végleg lezárom.- itt aludjam én is örök álmom...