Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - TURCZEL LAJOST KÖSZÖNTJÜK! - Duba Gyula: A mi reformkorunk
Turczel Lajost köszöntjük! Duba Gyula A mi reformkorunk Turczel Lajos 85. születésnapjára 1 Turczel Lajos pályaképe irodalmunk metaforája lehetne. Háború utáni kezdeteinket, szakmabeli fejlődésünket, elért eredményeinket szimbolizája. Az irodalom gyerekkorától érdekelte, diákfővel írással is kísérletezett, mégsem írónak készült. Jogi tanulmányok és doktorátus után katona, majd hadifogoly, később állami gazdaság irodistája, majd intézője. 1951-től az induló komáromi gimnázium magyartanára, aztán igazgatója. A magyartanári munka iroda- lomközeliséget jelentett s ugyanakkor pedagógusi kapcsolatot olyan fiatalokkal, akik később jelentős írók-költők lettek, akiknek késztetőjük, tanácsadójuk és útbaigazítójuk lehetett. Első tanulmánykötetében — írások mérlegen (1957) — nemzedékünk korabeli irodalmi szintje tükröződik. Bizony szerény a színvonal. Nem a kritikus értelmében, ő mindenképp felette áll a bírált műveknek, hanem — ahogy ő mondta akkor — a termés okán. Bíráló módszerét sokáig s szinte fogalommá válva pedagógusi-nevelői jelzővel illették. Valóban tanítva bírált, a jelző mégis pontatlan: kritikái jóval meghaladják a pedagógusi célkitűzést és a nevelés színvonalát! Nevezetesen azért, mert bírálataival sajátos esztétikát (is) fogalmazott! Önmagát művelve tanított, tudását növelve közben, művészi érzékenységét fejlesztve, „változott és változtatott”! Önerőből lett tudóssá, ahogy mások íróvá, költővé. Munkássága ezért hűen tükrözi irodalmunk fejlődési ívét, majd később emlékezetét. Ily módon Fábry Zoltánnal szemben is bizonyos „dominanciát” élvez. Turczel együtt „született” és növekedett az irodalommal, esztétikáját fogalmazta, bírálatai az alkotás fejlődését követték. Irodalmunk folyamatos önvizsgálatát jelentették, követendő utat, jövőt mutattak. Kötete — Fábrynak A gondolat igaza és A béke igaza című munkái mellett — az első érdembeli elméleti könyvünk. Kezdő írásában — Kritika és mű, (1956) — Erdélyi Jánost választja példaképül. A reformkori tudósnak A Magyar Líra című tanulmányából idéz: „Szeretettel, mint mindig, aggodalommal, mint rendesen, szigorúsággal, mint kell... fordulok most is írótársaimhoz...” Majd így folytatja: „...a kritika azért íródik, a kritikának az a feladata, hogy tájékoztassa, segítse, támogassa az irodalmi élet két fő tényezőjét: az írót és olvasót.” Majd alább Bajzát idézi: „A szigorú, de alapos kritika hasonlít a termékeny záporhoz. A gyöngék eleinte lehajtanak alatta, de csakhamar általa erősödve ismét felemelik fejüket nagyobb elevenségben, mint előbb. Oly
