Irodalmi Szemle, 2002
2002/8 - Tőzsér Árpád versei: Zsé arca, Zeusz és Héra veszekszik
Zeusz és Héra veszekszik 1. Uranoszt Gaia heréltette ki. S Héra Zeusszal egyszer még azon is összeveszett, hogy a szeretkezésben ki élvez többet, Teiresziászt kérték föl: döntsön; ő egy átok folytán hosszú évekig nő volt, s így személyes tapasztalatok alapján dönthet. Osszuk föl tíz részre a kéjt: a nőé egy híján tíz rész, a férfié csak egy - mondta a látnok — , a nőnek férfira sincs szüksége a kéjhez, leguggol, két combját összeszorítja, és - buja fűrjként - a saját tollmelegébe lapulva, máris burrogva élvez. 2. Tegnap a rádió toronyházának liftjében láttam egy gyönyörű nőt. A tizenegyedik emeleten szállt be, s azonnal rám mosolygott, s a tizenegyedik és tizenötödik emelet között én is majdnem elmentem, ahogyan nemrég Pozsony főterén EL barátunk. (Pont ott álltunk, egy magasított piaci asztal mellett, ahol 1671 áprilisában Bónis Ferencet, a lázadó pre-kurucot lefejezték. A történelem fintora: a kommunisták a teret — saját dicsőségükre - egészen a közelmúltig Április térnek nevezték.) Forralt borral búcsúztattuk az óesztendőt, a 2001-est, mikor EL — a térről távozóban - eme történelmi bejelentést tette: Urak, elmentem! Előtte a Nagy szopás című És-cikk volt éppen téma, a véletlen kontextuson hát röhögtünk mindnyájan eszeveszetten. 3. Mióta öregszem, egyre ritkábban hoz a véletlen
