Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alföldy Jenő: Rácpácegresi mirákulum (Lázár Ervin: Az asszony)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ALFÖLDY JENŐ Rácpácegresi mirákulum LÁZÁR ERVIN: AZ ASSZONY Rácegres! — mondták a szomszéd pusztaiak irigykedve —ott még van összetartás! Valóban lappangott még valami összetartás, a cselédek nem változtak annyit, mint a többi birtokon. Az alsó rétegben, a béresek között nem akadt annyi árulkodó, mint másutt. (...) Az odacsöppent gazdatisztek alig kikutatható akadályokba botlottak, utolsó romjaiban az ősi pusztai alkotmánynak. Illyés Gyula: Puszták népe Az igazi novella elevenünkbe vág, megrendít és elgondolkoztat. Kicsiny ablakot nyit, melyen át az életre pillanthatunk. A novellának sajátos világa van, amelyben csodálatosak a mindennapi emberek és események, s maguktól értetődnek a rendkívüli dolgok — könnyen hihető a csoda. A novella elképeszt a galádság alattomos és végletes formáival. És reményt kelt bennünk, hogy a gonosz túlereje is legyőzhető. A novella hír, újság. Arról tudósít, amiről érdemes az olvasónak tudomást szereznie. Közhírré teszi, ha valami érdemleges dolog történik. Veszélyek, ármányok, kísértések, varázslatok. Bujdosás, üldözöttek rejtegetése, kockázat, statárium. És megmenekülés, amely a közösen fellépő, közösséggé szerveződő sokaságnak üdvösséget hoz. A novella ilyen esetben jó hír: evangélium. Lázár Ervin novellájára, Az asszonyra, úgy érzem, illik ez a hevenyészett meghatározás. Csillagmajor című, szociográfiát, emlékezést és mesét egyesítő kötetében jelent meg Lázár Ervinnek egy csokorra való novellája azokból, amelyekben szülőhelye, Rácegrespuszta és környéke közszájon forgó, gyerekként hallott legendáit dolgozta fel. Megtoldva persze saját írói képzeletével, formáló műveletével. A szerző játokosan Rácpácegrespusztának nevezi szülőhelyét. A játszi névválasztás arra — vagy arra is — utal, hogy van Alsó- és Felsőrácegrespuszta. Hazánk majd minden kisebb és nagyobb települése alsó és felső sorra tagolódik. A névösszevonás jelzi, hogy az író számára mindkettő egyformán fontos. Nem tűri a „felsősoriak” lenéző pillantását, és szeretné eloszlatni az „alsósoriak” kisebbrendűségi érzését. Rácegrespuszta Illyés Gyula híres szociográfiája, a Puszták népe színhelye is. Az írónak meg kellett küzdenie Illyés roppant árnyával is, nem csak elemi vonzerejével. Az óriás egy ideig talán félelemmel töltötte el, de aztán egyszer csak megérezte: fölemeli a magasba, mint az óriásról szóló novellában a táj a gyermeket. Igaz, később született, mint mikor a Puszták népe megjelent, s az Illyés által megírt nemzedék többszörösen cserélődött — Lázár mégsem léphetett könnyű szívvel ugyanabba a folyóba. Nem ő az egyetlen, aki elől „elírták” a szülőföldet. Csoóri Sándor arról a Zámolyról írt számos verset, esszét, memoárt, mely Csanádi Imrét adta a magyar irodalomnak; Ágh István előtt
