Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Leck Gábor versei (emberi hang, Az idők remetéje, korrajz, első lépéseim)
Leck Gábor versei vak irányú repedés belefúl a falba úgy torkollik az élet zsugori halálba; kacsázó hullócsillag habkönnyű teste az éjben motozó holdcsáp és tanácstalan este nem leli könyvbe temetett arcodat, elgáncsolt a halál alantasan kivetett üszkös lába remegő lángcsóvájú gyertyafény virraszt az asztalon a küszöb alá bukó réveteg alakod átsuhanni látszik évszázados falakon viszed a viaszos fáklya huzatos tüzét, el nem csattant múzsacsókot még egyszer megízleled a tücsökzenébe font nyári estét földből kinövő fejfád ólomsúlyú testét jaj, ki cipeli tovább egyenes gerinccel ebben az angolködben mikor leesik a csapó s ajnározó mosollyal arcul csap a nemlét korrajz megkésett sugarak fürkészik síkban a csendet fény áramlik vissza tüzes méhekben Iá ng ta risznyá k nyakát görcsbe fonta az idő
