Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Török Elemér: Olyan volt az a nap is..., Kis unokám jön felém csendben, A bagoly huhogja..., Kusý Professzor (vers)
Török Elemér Olyan volt az a nap is... Ha nyáron az ember, deresedő fejjel a napsütötte, aranyló mezőt járja, gyermekként csodálja, mikor a zöld fűből piroslón kilobban a pipacsok lángja. A határ hatalmas, nyitott koncertterem, víz mezei pacsirták zengő énekét, az ezüstlőn csillogó, négy égtáj felől hosszan visszhangozza, a kéklő messzeség. Majd alkonyattájt, a naplemente után, már tücsökkórus zenél csöndben a réten, és a lassan úszó, lilás ködgomolyban, pitypangpelyhek szállnak, lebegve fehéren... Mire kigyúlnak az ég csillaglámpái, azon kapja magát, töprengve, zavartan, neki olyan volt az a nap is, akárcsak egy csodálatos álom... megfoghatatlan... Kis unokám jön felém csöndben Hol most szél ringatja a nádast, hajdan még milyen vígan jártam, a sok barangolás már fár ászt, érzem, zsibongva fáj a lábam. Hogy mégis, mámoros a kedvem? És fütyörészek örömömben? A bokrok közt szőke haj lebben: kis unokám jön felém csöndben...
