Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Török Elemér: Olyan volt az a nap is..., Kis unokám jön felém csendben, A bagoly huhogja..., Kusý Professzor (vers)
A bagoly huhogja... Felhőtlen ég ragyog búzavirágkéken, lopakszik az alkony, szinte észrevétlen. Hallgat mélyen a csönd, minden dermedten áll, bokrok lombjaiban már sűrű a homály. Szellő fújja felém friss széna illatát, néha egy-egy tücsök hallatja a hangját. Az útszéli jegenyék, önkéntes őrszemek, fölöttük csillagok tüzei fénylenek. Az est harmatkönnye csillog a fűszálon, éhes bagoly várja, hogy az éj leszálljon. Alvó társainak bagolyul huhogja, lassan indulhatnak éji vadászatra... Kusý Professzor... Az Emberért szól most is, mint régen- a Vox humana bölcs szellemében, perek a vak fajgyűlölet ellen, hogy a másság: itt is jogot nyerjen... Európaiként szívpa ra ncsra, gyökérmély hittel konokul vallja: ki mást megaláz... magát alázza!
/
