Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Gere István: Csendes nap vidéken (elbeszélés)
Csendes nap vidéken teljesítette állampolgári kötelességét, noha később emiatt tüdőgyulladást kapott. — Tűnjön innét — mordult rá akkor a tiszt —, maga egyszer már megkapta a pénzét! A vonat ablakában csak a fülke belseje tükröződött, a kinti sötétségben csak néha villant fel egy-egy fény. Miután egyedül ült a kupéban, olvasni pedig nem volt kedve, leoltotta a villanyt. A kinti tájból így se látott semmit, hát lehunyta szemét és a fejtámlának dőlve aludni próbált. Az útravalónak kapott pálinkát már megitta, s most kezdte is érezni bágyasztó hatását. Azon tűnődött, hogy elmesélje-e barátnőjének ezt a véletlen találkozást a sánta öregemberrel, a polgármesterrel, egykori feljelentőjével, akit még csak pofán sem vágott, rajta elégtételt nem vett, sőt az egész ügyet szóvá sem tette. Ugyan, minek mesélnéd el — gondolta —, csak újabb érvvel szolgálnál neki, amit a fejedhez vághat, csak újra megerősítenéd abban a csalhatatlan és jogos hitében, hogy egy istenverte, jámbor birka vagy. Csáder Judit: Cím nélkül, 1988
