Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Leck Gábor versei (emberi hang, Az idők remetéje, korrajz, első lépéseim)
Leck Gábor versei emberi hang (VOX HUMANA) „Kell még Tegnapról hív tanú s kell talán az én hadi-sarcom Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom Egy új emberű új világra” (Ady Endre) cédruskereszt dűlő árnyéka testedre bukik csillag fénytől horzsolt éjszakák szilánkainak csősze lettél emléked kusza hagyatékától alig ködlik át más lét olvadó percek csendje alatt utánad eredő utakon emlékezők méltatnak stószi fenyőlugasok zöld szikráját pislogó szemek hontalan kutatják csak a halál örökmécsesének fénye hajlik át a csend boltívén mennyei szárnyak kavargó suhogása alatt púpozódik az emlékkép a csendet lábadhoz kötötted szülőházadból acélgyökerek erednek egy fakó napon utolsót lobbant a fáklya s útnak indult az elfásult szívek garabonciása kidöntött fák lombzúgását borús madárének csonka strófáját nem töri meg szó kristályszerkezet nem rezzen nyomaid alatt kihűlni kezd a föld mellszobrod hajlataira az éjjel holdeső ezüsthálót szőtt napménesek sörényei
