Irodalmi Szemle, 2002

2002/7 - Yoko Tawada: Fürdés (részlet, fordította Pénzes Tímea)

Fürdés

Felállt, megragadta a karomat és a hálószobába vitt. Olyannyira sötét volt, hogy a dolgok körvonalait sem tudtam felismerni. A gyapjútakaró, amivel betakart, amikor az ágyban feküdtem, dohos szagot árasztott. A nő kontúrjai kulcslyuk mentén rajzolódtak ki a sötétben. Égett szag terjengett. Arra gondoltam, azonnal biztonságos helyet kell keresnem, de testem újra bemelegedett és fáradtságom visszatartott.

— Nem igaz, hogy az embernek nincs szüksége szenvedésre, ha meghalt. Az ember, ha halott, még inkább vágyakozik.

A nő a kezét a paplan alatt a mellemre tette. Testem kővé dermedt.

— így, hunyd le a szemed.

Amikor becsuktam a szemem, sivatagot láttam. Mintha megbilincseltek volna, nem tudtam mozogni. A nő déli szellőként simogatta a mellemet.

— Nyújtsd ki a nyelved, hadd nyaljak bele.

Az ágy szánná változott, amelyet fekete patkányok húztak egy sivatagon keresztül. A patkányoknak szárnyaik nőttek. Denevérekké váltak.

A denevérek húzta szán az égbe repült. Hogy a halál mily kellemes érzés! Ennél a gondolatnál félelem fogott el. Ordítani akartam, de egy nagy kéz befogta a szám.

— Nem ordíthatsz. Hiszen néma vagy.

Levegő után kapkodtam és ellöktem a nőt. Csalódtam, hogy oly könnyen leesett. Felegyenesedtem és lenéztem rá. Erősnek éreztem magam, akár egy ötéves srác.

— Nem akarok egyedül meghalni — mondta a nő.

Elfordult tőlem és zokogott. Hangja minden erőtől megfosztotta a térdemet és szemem oly forró lett, mintha egy fáklyát szúrtak volna bele. Kiszálltam az ágyból, letérdeltem a talajra és simogattam a hátát, amely kemény és hideg tapintású volt, akár egy teknős páncélja. Tenyerem alatt fokozatosan megpuhult és bemelegedett. Egy idő múlva felemelte fejét és megszólalt:

— Menj most haza és holnap gyere újra. Ha holnap visszajössz, visszaadom neked ezt.

Megmutatta nekem, amit a kezében tartott. A nyelvem volt.

Fordította Pénzes Tímea