Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Yoko Tawada: Fürdés (részlet, fordította Pénzes Tímea)
Yoko Tawada Fürdés (részlet) Tulajdonképpen nem voltam fotómodell. Csupán egy gyakorlatlan fordító voltam és gyakran kellett munkára várakoznom. Mindennap bementem toaletthasználat után az irodába és vártam, vajon érkeznek-e megbízások. Ha egy teljes napot vártam feleslegesen hívásra, este anélkül tértem újra haza, hogy bármit is magam mögött tudhattam volna. Ha azonban kaptam megbízást, ittam egy korty whiskyt és munkához láttam. Azon a napon kaptam megbízást. Egy ebéden kellett részt vennem, amire egy japán cég hívta meg német üzletfeleit. Ez a cég olyan gépeket exportált, amelyek a halakat halszálkával együtt aprították és dolgozták fel konzervekké. Reggel kértek fel telefonon, hogy ugorjak be egy tolmácsnő helyett, aki megbetegedett. A nagy szállodai étterem ablakából rá lehetett látni a közeli tóra. A hosszú asztalnál már ott ült egymással szemben mindkét cég öt-öt képviselője, mint a gyermekek háborúsdikor. Jómagam a japán cégvezető mellett ültem. Kissé görnyedten ült és az volt a szokása, hogy hevesen bólogatott a fejével. A másik oldalon ültek a németek. Két nő és három férfi. Az egyik nő blúzt viselt, amely a vállát szabadon hagyta, a másik hosszú lábát egymásra rakta és szűk szoknyát viselt. Mindketten előrenyújtott állal ültek. Ha pislogniuk kellett, ezt lassan és szenvtelenül tették. Ha fejüket megdöntötték, szájuk szegletében ráncok képződtek és olyan kifejezés ült arcukra, mintha elegük lenne a munkájukból, de az újra eltűnt, amikor állukat még jobban előretolták. A japán oldalon öltönyt viselő középkorú férfiak ültek, egyikük, akinek hosszúkás arca volt, csendes szavakkal fejezte ki mély csodálatát: — Hogy ezeknél a nők még munka közben is milyen szexisen öltözködnek...! Mivel kijelentése megtörte a csendet, a németek tekintete kíváncsian rám irányult. • Egyikük türelmetlenül tette fel a kérdést: — Mit mondott? Olyasmit fordítottam, ami senki szájából nem hangzott el: — Úgy vélekedik, hogy milyen csodaszép a régi porcelán. Mindig nyelvhalat rendelek, ha munkám során elsőrangú étterembe vetődöm. A nyelvhal nem olyan ízetlen, mint az érdes lepényhal, és nem is olyan kövér, mint a ponty. Egyetlen európai étel sem ízlik nekem ennél jobban. Nem csak az ízén múlik, hogy ragaszkodom a nyelvhalhoz. A nyelvhal
