Irodalmi Szemle, 2002

2002/7 - Polgár Anikó: Híd a szakadék fölött (Pentti Saarikoski és Catullus, tanulmány)

Híd a szakadék fölött

görögségkép”, vagyis a romantika antikvitásfelfogása zavarta, az ő olvasatában a görögöket mint szabad embereket a szabadon kísérletező modern ember előképeinek kell tekinteni.9 A görög filozófiából saját kora számára nem Platónt, hanem Arisztotelészt, a természettudomány és logika atyját tartotta fontosnak, Hérakleitoszban az antik természetfilozófia és a modern természettudomány találkozását érezte, a leginkább azonban az emberekhez és az emberi társadalmakhoz kötődő szókratészi filozófia ragadta meg.10 A költészetben a modern költő előképét Hippónaxban találta meg. Runot ja Hipponaksin runot (1959) c. kötetének narrátora tkp, az ókori jambusköltő, s a kötet Hippónax töredékeinek a Saarikoski-i ideálnak megfelelő szabad fordításait is tartalmazza. Az idő által töredékessé tett életmű és Saarikoski költészetének szándékolt töredékessége egymásra vetül, s ugyanennek a fragmentáitságnak egy későbbi, a Mitá tapahtuu todella? (1962) c. kötetben Pekka Tarkka szerint már a szétszórt mai kor kínálta fel töredékeit”.11 Mitá tapahtuu todella? c. kötetnek is van antik szerepénje: Catullus, ám sokkal rejtettebben és áttételesebben. Catullus neve már Hippónaxszal kapcsolatban is felmerül12, ő mintegy Hippónax római énje, az általuk képviselt „görögség” és „rómaiság” pedig - a Saarikoski életművében olyan kardinális - kelet és nyugat közti feszültséget jelzi.13 Saarikoski Finnországot (és Görögországot is) Kelet-Európá- hoz sorolja: „Kreikassa ja Venájállá en öle samalla tavalla vieras ja outo kuin tássá maassa.” (Görögországban és Oroszországban nem vagyok ugyanúgy idegen és tájékozatlan, mint ebben az országban.) - írja Svédországban. - „Suomalaiset kantavat toista perinnettá kuin ruotsalaiset, ei Suomi kuuluu Skandinaviaan, suomalaiset ovat itáeurooppalainen kansa, niin kuin meidán kellommekin náyttávát itá-Euroopan aikaa.” (A finneknek mások a hagyományaik, mint a svédeknek, Finnország nem tartozik Skandináviához, a finn egy kelet-európai nép, ugyanúgy, ahogy az óránk is a kelet-európai időt mutatja.)14 Ezt a kettéválást egészen a Római Birodalom nyugati és keleti részre szakadásáig vezeti vissza, s merészen saját korának hidegháborús viszonyaira is rávetíti: „Historialliset paralleelit ovat vaarallisia, ja tunteenvaraisia, mutta houkuttaa sanoa ettá USA on muinaisen Rooman perillinen, kun taas Neuvostoliiton juuret ovat kreikkalaisessa Konstantinopolissa. Miná ölen koko olemukseltani kreikkalainen, ja siksi minun sympatiani ovat olleet ja ovat Neuvostoliiton puolella...” (A történelmi párhuzamok veszélyesek és az érzelmektől függenek, mégis csábító azt mondani, hogy az USA a régi Róma örököse, míg a Szovjetunió gyökerei a görög Konstantinápolyban vannak Én egész valómban görög vagyok, ezért rokonszen- vem mindig a Szovjetunió felé irányult és irányul...)15

A Mitá tapahtuu todella? című kötet1^ feszültségét ennek tükrében az adja, hogy a versek költői énje a római, a nyugati gondolkodást képviselő Catullus szemével nézi a görögség és Bizánc, vagyis a keleti tradíció folytatóját, a Szovjetuniót, „miná haluan lakata olemasta” (meg akarok szűnni létezni) - mondja Catullus (43. old.) határozottan, mintegy az 52. carmen ironikus kérdésére válaszul („quid est Catulie? Quid moraris emori?”). Catullus halála azonban nyugatiságának megszüntetését, egész lényének keletre költöztetését jelenti, hiszen az idézet így folytatódik: „ja miná haluan / eláá komunistisessa maailmassa joka on yhtá eláintá” (és a kommunista világban szeretnék élni,