Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Tornai József: Nyárvégi térdek, Fallosz, kit nem ismerünk, Múlandóságot köpülni, Ősz és tél előtt (vers)
légy ha akarsz bogárkirály ki a virágporban zihál úgyse tudsz mást csak röpülni múlandóságot köpülni Tornai József versei Ősz és tél előtt Csak egy percet adjatok, szellemek, egy percet a fényből és kiszabadulásból, egy pillanatot ma reggel, míg tépi hajam és a fákat, virágokat a hideg nyárvégi orkán, egyetlen villanást, hogy meglássam arcotokat a sorsom fölött ragyogni, eltűnődni, személytelen, Én-nélküli, nem-nélküli szellemek, kik mindig leszálltak hozzánk, megállíthatatlan folyókhoz, ó a mi szomjas partjainkhoz. Ha elmossa ezt a percet is az idő (mert elmossa), hadd maradjon egy fényszilánk belőlünk, egy fényájulat az isteniről, ég-föld szájának megszólalásáról a szívben. Év, tűz, csönd, kép, táj, szín, kedv: halhatatlanság és halál a szívben. Egy percet a hirtelen kitörő nagy forrásból, csak egy percet adjatok mindnyájunknak, egy percért könyörgök hozzátok most az ősz és tél előtt!
