Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Tornai József: Nyárvégi térdek, Fallosz, kit nem ismerünk, Múlandóságot köpülni, Ősz és tél előtt (vers)
Tornai József versei ó múlandóságom egyetlenegy ékszerem nélküled tüskés lennék és szétrongyolt mint a naponta legázolt kóró nélküled csak egy boldog vagy boldogtalan állat volnék olyan mint egy ember kinek nincs s nem is lesz barlangodúja életem tőled lett csuda fa múlandóság életem nem is élet csak egy rossz ajtó rosszul fölrakott ajtó folyton nyikorog sokszor kérdezem miért lett az én életem múlandóság mikor a többi ember-asszony-gyerek örökké él ó milyen rossz nekik hogy örökké élnek és milyen rossz nekem hogy én elmúlok nem dicsérhetem a csörgőszarkát hosszú farkáért a kenyeret napkelteízű beléért életem az ízektől zamatoktól illatoktól lett múlandóság mindig tudtam hogy meghalok egy nő szemérmében a vesszőm öl meg az évszázados kívánkozásom öl meg az arcodért a lepke szárnyában vergődő arcodért aki nem szerelmes az eleven marad jár-kel az utcán a szerelmes olyan „romlandó mint a málna meg a hal” ahogy Kosztolányi törvénykezett életem az öldöklő hiábavalósággal dulakodva lett múlandóság föl akartam számolni aki a hiábavalóságot elszenvedi életem már akkor múlandóság volt mikor anyám szerint akkora voltam mint egy mákszem életem sose volt múlandóság mert én mindig kifelé akartam menni a világból életem mindig múlandóság volt mert én örök életűvé koronáztam magamat az öregemberekben nem láttam mást mint tükörképemet így öregedtem meg fiatalon most ülök a reggel harapásra izzó szájában és azt éneklem múlandóság fátylát szövöd lágy ha akarsz búzán üszög
