Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Tornai József: Nyárvégi térdek, Fallosz, kit nem ismerünk, Múlandóságot köpülni, Ősz és tél előtt (vers)
Tornai József versei Nevet még nem adtunk neki, hívhatnánk Bajviharzónak, annyi vér, halál, árulás, háború és más bűn rothadt ránk miatta. De boldogságunk és egyedüli üdvösségünk leveles-virágos ága is csak ő, megilleti egy kis ima: „Fallosz, kit nem ismerünk, ki a mindenség eljegyzettje vagy, adj meg mindenféle tébolyt nekünk, de ne vedd el egészen az eszünk, hiszen tied az öröm, az élet, az isten az anyák ölében, mikor kinyílsz.!” Múlandóságot köpülni Életem a fáktól lett múlandóság életem a hegyektől lett múlandóság életem a galaktikáktól lett múlandóság életem a sas röpülésétől lett múlandóság életem a te halálodtól lett múlandóság életem a múlandóságtól lett múlandóság életem a gépektől lett múlandóság az autóktól és a villanymotoroktól az óceánjáróktól és a földgyaluktól életem a szavaktól lett múlandóság a sóhajoktól és az éjszaka illatozó nőktől lett múlandóság életem Platóntól és Krisztus keresztjétől lett múlandóság attól hogy isten-szemmel néztem testemet álmomat a termékenységemtől lettem múlandóság a rém-éjszakáktól és gondolattalanságtól leírtam összes ürességemet és a nyakamba szakadtak életem a történelem tajtékától lett múlandóság életem a halhatatlanságtól lett múlandóság életem múlandósága megszabadított valamitől aminek járma nem is húzott le a földre
