Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - TALLÓZÓ - Kántor Lajos: Ligeti Ernő — és amit átélt

TALLÓZÓ

Kántor Lajos

Ligeti Ernő — és amit átélt

(1925—1941—1945)

„Távolról sem akarom mutogatni a sebeimet — írja a romániai huszonkét évre (1918—1940) és benne Föl a bakra című saját regényére visszaemlékezve Ligeti Ernő —, a miénkhez hasonló csöndes tragédia lejátszódott ezer és ezer, csak amikor azt mondom, hogy a hőskor írója »jött« valahonnan, kilépett a háttérből, akkor nem csupán megzavart életének problematikusságát hozta magával, nemcsak családi sebének vére patakzott fel újra a körpnkben, de mindegyike idegeiben már a kollektívum ezer összefonódó jaját, tépelődését, gyanúját és reménytelenségét hordozta, és azért akart író lenni, hogy ezt ki is fejezhesse. Több mint két esztendőnek kellett elmúlnia, hogy a fejbekólintott- ság érzése, a megrázó kisebbségi Élmény tudatosuljon bennünk, és szétnézve magunk körül végre keressük meg a helyet, ahol vagyunk.” A Szépmíves Céh alapítására (Kolozsvár, 1924) és első kiadványaira kitérő emlékezés a Súly alatt a pálma (Kolozsvár, 1941) A hőskor című fejezetében olvasható. Az 1891-ben Kolozsvárt született Ligeti Ernő ennek a hőskornak, a hatalomváltozás, illetve Trianon utáni intézményteremtő éveknek fontos — méltatlanul keveset emlegetett — személyisége volt; nem egyszerűen szemtanúja Reményik-Vég- vári kétségbeesett tiltakozásának, Kós Károlyék közösségmentő kezdeményeinek, hanem részese, alakítója fontos ügyeknek. Mint a Keleti Újság belső munkatársa, újságíró kollégáival, Paál Árpáddal, Nyírő Józseffel, Zágoni Istvánnal, Kádár Imrével és a továbbiakban meghatározó szerepet vállaló Kós Károllyal együtt, ők hatan gondolták ki és hozták létre az Erdélyi Szépmíves Céhet, az erdélyi magyar könyvkiadás valóban heroikus teljesítményét lehetővé tevő intézményt. És ahogy Kós a Varjú nemzetséggel, Ligeti is regénnyel, Föl a bakra című művével járult hozzá a Céh elindításához. Az Erdélyi Szépmíves Céh I. sorozatának negyedik könyveként (Gulácsy Irán Hamueső\e, Kádár Imre Bujdosó ének című verskötete és a Varjú nemzetség után) 1925-ben megjelent regényt Kós Károly illusztrálta.

Ligeti Ernő versírással kezdte irodalmi pályáját, még az első világháború kitörése előtt; noha olyan kritikusaival dicsekedhetett, mint Tóth Árpád és Ady Endre, költőként ő bizonyára a feledhetők közé sorolható. Az Ady kijelölte hely alighanem véglegesnek, irodalomtörténetileg kodifikáltnak mondható. A Hajh, mennyi költő címmel a Nyugat 1914. június 1-jei számában megjelent cikk írója egyértelműen kijelenti: „Akiket most megemlítek, nem a költők közé tartoznak, talán kettő kivételével”; Ligeti kívül esik e kettőn. Ady Endre róla