Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - MARGÓ - Külsőtáji Kovács István: Megrendült bizalom
MARGÓ ) — Jó kérdés, gazduram — leplezte ijedtségét —, még kasza sosem volt a kezemben... — Ezt jól sejtettem! Hát a „görbe kaszát”, a sarlót ismered-e? — A sarlót? Azt ismerem — kötötte az ebet a karóhoz. — Öcsém, ne haragudj, hogy így szólítalak. Marokszedő leszel, ha elérkezik majd az aratás ideje — adta tudtára Bandinak, s el is köszönt. Jó keményen kezet rázott Bandival. Kézszorításában volt valami biztató, amolyan „Fel a fejjel, pajtás!” A hátralevő idő hamar elfutott. De a vonat is velük, s meg sem állt csak Pusztaszabolcs állomáson. A szabolcspusztai tiszttartóság nagyon „megtisztelte” a felvidéki vendégmunkásokat. A selyemmezői fene nagy juhhodályt kitaka- ríttatta, s szalmával bealjaztatta, szakasztott úgy, mint a barmok alá szokás. Csűrni-csavarni a dolgot teljesen felesleges. Bandi volt az egyedüli, akinek irdatlan sok nehézséggel kellett megismerkednie. Többek között a nagyon korán kelésekkel, az aratás ínfeszítő, derékfájdító gyötrelmeivel. Igen nehezen viselte el a kétágra sütő nap forróságát, a kévecipeléseket, a sarlóval való ügyeskedést sem volt könnyű megszoknia. Mindig attól tartott, hogy belehátrál Csutorás kaszájába. Szakasztott úgy érezhette magát, mint az először igába tört pej ló... * * * Elég az hozzá, nagyon megszolgált kenyérkereset volt ez. Csakhogy Bandiba ismét belebújt a kisördög. Ugyanis az aratási áldomás előtt egy héttel áruba bocsájtotta marokszedői természetbeni járandóságát (a bandagazda tudta nélkül) s az érte járó pénzt mind egy fillérig elkártyázta. Ezért később Bandi alapos „fejmosást” kapott a bandagazdától: — Öcskös! Ne haragudj, de gyerekes dolog, amit tettél. A jövőtökre nyíló ajtó kenetlen és éktelenül nyikorog. Azért is mentem bele, hogy közénk állj és boldogulj. Gyereket is vártok. Te meg hagyod beléd bújni a kisördögöt... Mint vackából felriasztott vadkan, úgy felhorkant Bandi. — Miről beszél, gazduram?! — Arról, kedves öcskös, hogy sutyiban túladtál a gabonádon. Az érte járó pénznek meg azonnal a „fenekére vertél”... Hát ki hallott már ilyet? Te magad ütöd ki szájatokból a nagyon megszolgált kenyeret! Piroskád, a bátyád és jómagam abban bizakodtunk, hogy felhagysz végre a bitangoló életmóddal, s te eljátszottad a bizalmunkat. Nagyot csalódtunk benned! Ezt jól jegyezd meg...!!! Bandi a farönkön ülve, abban a pillanatban fába szorult, kártékony féregnek érezte magát. Fakó képpel, magába roskadva, konokul a földet bámulta s mélyen hallgatott. Külsőtáji Kovács István
