Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - MARGÓ - Külsőtáji Kovács István: Megrendült bizalom
MARGÓ Bandi álszent ábrázatára, adott is neki, nem tudván azt, hogy az ördögbiblia fölkent tudora. Ha már ily módon pénzt érzett a zsebében, nem elégedett meg a kibiceléssel. Azt leste, hol üresedik hely, s azonmód a kártyázok közé ült és verte a blattot. Ferblizni, snapszerolni és makaózni szeretett. Ezt a játékot kedvelte. S ha több pénzt szimatolt, a beugratós ferblit részesítette előnyben. Egy alkalommal nagyon kedvező volt a lap járása. Nyert, méghozzá nagyon tetemes összeget. S mindjárt hozzátehető: Bandiba belebújt a kisördög: fizetett boldog-boldogtalannak itókát. Mondogatták is neki a józanabbul gondolkozók: — Te Bandi! Ebül szerzett pénz, ebül vész el! — De a cingár emberkének olyannyira fejébe szállt a dicsőség, hogy a temérdek pénz egyhamar úgy folyt ki a kezéből, mint felmarkolt homok a nyíló tenyérből. Márpedig, de ráfért volna Bandira, hogy a busás nyereményt a legszükségesebbekre költse. Ennek a nagyfokú pénzherdálásnak egyhamar híre futott Tócsáson. Meg is szólták érte Bandit: — Házat kaptál, árendát sem fizetsz érte. A rengeteg pénzből futotta volna a háztető megjavítására. Hiszen a nyakadba csurog majd az eső és hóié... * * * Mi tette be az ajtót? Az, hogy Márkus Bandi a továbbiakban sem mondott le a kártyázásról, ez bizony megmérgezte házaséletüket. — Milyen ember vagy te, Bandi? — szegezte neki egy alkalmas pillanatban a kérdést az élettársa jóhiszeműen. — Már nemcsak a nappalokat, az éjszakák egy részét is a kocsmákban töltőd. Elmondták nekem a jóakaróim, mit műveltél a legutóbb. Az bosszant a legjobban, hogy a szerencséddel sem tudsz bánni ép eszűen. Szórod a pénzt ilyenkor, mint az életunt dzsentri, holott jól tudod, gyereket várok. A kis élet itt mozog, lüktet a szívem alatt — tapintotta meg tenyerével a domborodó hasát. — A jövőnkre te egyáltalán nem gondolsz? Jobban tennéd, ha dolog után néznél... — záporoztak a súlyosan vádoló szavak. Ám nagyobb civódás, perlekedés akkor az összekocccanást nem követte. * * * Ezután rövid időre fordult a kocka. Bandi jó hírrel lepte meg Piroskáját: — Egyetlenem! Elszegődtem idénymunkára. — Végre, észre tértél? — könnyebbült meg az élettárs. — Legalább kenyér lesz majd a szánkban... — bizakodott jóhiszeműen az asszony. — Meg aztán nyugtom lesz majd tőled, amíg odaleszel. Csak bírjad szusszal, erővel, mert olyan sovány vagy, akár az agár. Maholnap már csak hálni jár beléd a lélek. Nemsokára elérkezett a szerződéskötés ideje. — Aztán, mihez értesz? — tudakolta tőle a bandagazda. — Mert, amint reád nézek, kötve hiszem, hogy vele bírnál a kézi kaszával. Ahhoz erő meg hozzáértés kell. Hát, kaszát kalapáltál-e már? Bandiban megállt az ütő. Úgy érezte, mintha tanár vagy vizsgabiztos kérdezte volna:
