Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - MARGÓ - Külsőtáji Kovács István: Megrendült bizalom
MARGÓ is hasonló gondolatok kergetőztek, hiszen jócskán benne járt már az eladósorban. Bandi élt az alkalommal, s Pirinek említette a katalini táncmulatságot, aki nem mondott ellent, nem kérette magát, hiszen újabb lehetőség kínálkozott a találkára. — Most szedd össze magad, Bandi! — biztatgatta önmagát, szíve választottja közelében. A táncmulatság egyik szünetében kicsúszott a száján a kezdeményező szó: „Édes Pirikém! Akarnál-e velem együttélni?” Meglepődött eme váratlan kérdésre a szendének éppen nem mondható Piroska és visszakérdezett: — Miért? Talán rajtam fejeltetted a szemedet? — Mert szeretlek, édesem! Csakis te kellesz nekem — vallott színt őszintén Bandi. — Mi ez? Talán szerelmi vallomás? — Fején találtad a szöget — bátorodott meg Bandi. — Szívemből szeretlek... — s magához szorította, akiért a szíve oly hevesen dobogott. Szenvedélyes csókkal zárult a röpke beszélgetés. Szellőzködés után visszementek a táncterembe, ahol Pirit csiklandozta meg a mohó kíváncsiság: — Valóban összekötnéd az életed az enyémmel? — érdeklődött melegen. — Egyet azonban tudnod illenék: az élet nem becsali csárda! Sokkal komolyabb, mint gondolnád — komolykodott Piri. — Borúlátó vagy! — ütötte a vasat melegében a hősszerelmes, hogy ki ne hűljön. S az intelemnek beillő, komoly szóra a válasza is figyelemre méltó volt: — Kettőnknek csak könnyebb az élet terhét cipelni, elviselni?! — Együtt hálni, valamint rendes családi életet élni — ez két dolog — mondta Piri. * * * Mindkettőjük tudta: egy tőről vágottak. Vagyis olyan szegények, mint a templom egere. A találkák során tovább folytatódott a puhatolózás, melyik, milyen lelkületű. Piri azt vallotta: „mit ér az ember, ha belül kong az ürességtől. A későbbiekben aztán abban állapodtak meg, hogy élettársi viszonyt alakítanak ki, mellőzve a lagzival járó kiadásokat. Mert hát, milyen az a házasélet, ha már az induláskor adósságba verik magukat, aminek aztán évek hosszú során nyöghetik a törlesztését, feltéve, ha van miből... Ebben mindketten egyetértettek, csakhogy Pirinek még „mélyebbre kellett volna ásnia”. Főleg a Bandi rossz, sőt káros szokásai ugyanis nem kerültek szóba. * * * Bandinak napközben rengeteg szabadideje volt, amit valamiképpen agyon kellett csapni. S hol másutt, mint Tócsás kocsmáiban, melyekből volt csaknem féltucatnyi. Bármelyiket választotta, ott mindig akadt olyan egyén, aki a szikkadt torkát öblögette, vagy a búját-baját italba fojtotta! Megkörnyékezte ezt a búsongó fajtát és pénzt kölcsönzött soha meg nem adómra. S aki ránézett
