Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - MARGÓ - Külsőtáji Kovács István: Megrendült bizalom

MARGÓ

Megrendült bizalom

Márkuséknál apa zördült össze immáron sokadszor a fiával. Ezúttal csúfosan, olyannyira, hogy kenyértörésre került sor.

— Bandi fiam! — kezdte megalkuvást nem tűrően —, vedd tudomásul egyszer s mindenkorra: betelt a pohár! Ahelyett, hogy dolog után néznél, naphosszat csak lófrálsz, egyik kocsmába be, a másikból ki, a jobbik esetben meg a vízparton lepzselsz. Ennyi év elteltével már benőhetett volna a fejed lágya. Talán majd az élet megtanít, ha már a más keserű és panaszos kenyerét eszed... Azonnal szedd a sátorfádat és menj! A hátad közepét se lássam...!

Minden másra gondolt a Márkus fiú, de arra egyáltalán nem, hogy az apja ilyen egyértelmű menlevéllel bocsájtja útjára. Nagyon zokon vette ezt a kiebrudalást. Csapot-papot otthagyva elviharzott... Odakint friss szél kapaszkodott bozontos hajába és incselkedett vele. Ez kicsit lehűtötte felforrósodott agyát s elkezdett gondolkozni:

— Árva lyukas garasom sincs. Hová is mehetnék így a nagyvilágba? — Aztán mégis csak akadt egy jónak vélt ötlete. Egyetlen mentsvárát csakis a tucatnyi kilométerre levő Tócsáson találhatja meg, ahová az idősebb édestestvére benősült. Gyalog kutyagolta végig az utat. Az est sötétje már ráborult a falura, amikor bátyja ajtaján kissé feszélyezetten kopogott. Ennek a feszélye- zettségnek meg volt az oka, hiszen az idősebb édestestvér nagyon jól ismerte Bandi öccse léha magatartását, ferde életfelfogását, mindamellett kellő megértést tanúsított iránta.

— Mi szél hozott, kedves öcsém? — érdeklődött. — Tán a házunk égett le odahaza? — próbálta kiugratni a nyulat a bokorból.

— Ó, dehogy, bátya! Lapátra tett a táti... — közölte a puszta tényt.

— Nálunk rövidebb ideig ellehetsz — nyugtatta meg Bandit —, de csak egy feltétellel: ha minél előbb a saját lábadra állsz. Hiszen magad is láthatod, helyszűkében vagyunk. De azért a dikón elalhatsz, meg aztán, ha nem is bőségesen, a szádba is jut valami.

— Bátya! Ezen ne múljék — fogadkozott. — Hiszen a jóindulatoddal élnék vissza, ha másként cselekednék.

* * *

Napra nap, hétre hét következett. Ezen idő alatt Tócsással ismerkedett a jövevény. Jártában-keltében bátyja szavai zsongtak a fejében. Kínosnak tartotta bátyja „nyakán” élősködését. Közben belebotlott egy korban hozzáillő, de kissé magasabb nőbe. Az ismerkedés során kiderült, hogy annak a fejében