Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Kubicska Kucsera Klára: Képek a szülőföldről
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2001. évének díjazottjai Képek a szülőföldről Barta Gyula festőművész munkásságáról Barta Gyula az idén ünnepli 80. születésnapját — ezért úgy gondolom, nincs jobb alkalom egy életműdíj átadására. Életrajzával foglalkozva arra lettem figyelmes, hogy élete eseményeit kedvező módon befolyásolta kitartásának, szerencséjének és az objektív folyamatok kellő időben történésének összjátéka, mai szóval a koincidencia. Barta Gyula 1922. november 23-án született Párkányban. Egy olyan generációhoz tartozott, amely a legkevésbé kedvező körülmények között indult el pályáján. Az akkor még élő, tiszteletnek örvendő „nagyok” saját fiatalságuk idején még nagyobb probléma nélkül tanultak bécsi vagy budapesti képzőművészeti akadémiákon esetleg más európai iskolákban, viszont az utánuk jövőket (a harmincas években születetteket) már a pozsonyi vagy prágai főiskolák fogadták be. De akik a háborús években léptek a pályára, elég kilátástalan helyzetben voltak. Bartának nálunk tulajdonképpen nincsenek magyar generációs társai. Az itt született, tőle valamivel idősebb, Prágában tanuló fiatalok (Pleidell János, Fischer Ernő, Luzsica Lajos) a háború után áttelepültek Magyarországra, több szárnypróbálgató fiatal pedig elkallódott. Barta Gyula azonban kitartó volt. 1938 és 1941 között az esztergomi, majd a dunaszerdahelyi gimnáziumot látogatta, 1941—42-ben Budapesten Gallé Tibor magániskoláját. A háború után itthon maradt. Akkor Pozsonyban még nem volt Képzőművészeti Főiskola, de minden tanulási alkalmat megragadott és kivárta, amíg a pozsonyi főiskola megnyitotta kapuit. Itt Mudroch tanárnál fejezte be festészeti tanulmányait. Tanulmányai befejezését több mint öt ven év alkotómunka követi. Barta Gyula munkásságára jellemző, hogy nem várja az inspirációt — a festészet életének eleme, lélegzetvétele. Nem múlt el egy napja sem anélkül, hogy annak jelentős részét ne töltötte volna el ecsettel, ceruzával a kezében, élvezve az egyre nagyobb könnyedséget, mesterségbeli tudást, ami az évtizedek munkájának velejárója — persze csak abban az esetben, ha az alkotó nem reked meg a pályán. Társadalmi szempontból az elmúlt ötven évnek két fázisa volt — pályájának első szakaszában művészeti munkáját jelentős társadalmi tevékenységgel társította —, a művészeti életben fontos funkciókat töltött be, felsorolhatatlan mennyiségű hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt, egyéni kiállításainak számát is tucatokban mérhetnénk. Éppen ilyen fontos azonban életének utolsó két évtizede, amikor bölcsen visszavonult, és életének jelentős részét a számára legkedvesebb vidéknek szentelte — szülőföldjének, a Duna-partnak. Barta Gyula a realista ábrázolást és realista művészetet sajátította el tanulmányai folyamán, ez volt a társadalmi elvárás munkásságának első évtizedeiben is. Lényegében egész életművében végigkövethetjük a látható valósággal való szoros kapcsolatot és a figuralitáshoz való ragaszkodást. Ennek az alapvető hozzáállásnak azonban sokfajta megnyilvánulása volt. Elsősorban a művész sok műfajt sajátított el és próbált ki. Meg kell említenünk az építészethez kapcsolódó murális (fali) alkotásait, szám szerint több mint százat,
