Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Adamcsek Csaba versei (Hangok az iszapból, Párhuzamos istenek)
Hangok az iszapból Szükségem van az álmaimra a lejárt lemez sem ad csókot izgalmában Nem a csend mostohasága hiányzik nem... Ó Hanna h, álomba borító fecskendő! Altass és újra és gyerünk! Mondd el nekik, hogy láttad a sarat a tüdőrákjában o Ida lóg ni, fénytől és sugártól óva. Mondd el, hogy az alkony elferdülve duzzadt és sisteregve gyengítette a napot, hogy holdarcunk már nem kéjtől sárga. Mondd el hogy láttad megcsillanni az éj fogát, néhány ürülékkel megkent falat árvereztek, és a monodrámák több személyben sültek /f/el. Ó Hannah, álomba borító fecskendő! Csapdák szögeit nyaldossuk és sóvárgunk a tekintet mély árkáin. A képek a falon térdelnek, a rét mező az erdő közepén táncol, parknak öltöztettünk egy várost, mely a hajnalt szalmaszálon át szívja. Mondd el, hogy a reggel kocsmájában poharak kopnak el, és a székek tátongó emlékek csúfján, hogy a halál végtelen zebrán hever és utcarajzokról álmodik. Mondd el, hogy a szavak elhízással fenyegetőznek, Adamcsek Csaba versei
