Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Adamcsek Csaba versei (Hangok az iszapból, Párhuzamos istenek)
Adamcsek Csaba versei puhán fogynak el, és mi bűnrészességet vállalunk egy marcipántál előtt. Mondd, újra és újra, hogy kapcsolatok üde rozsdaságában fényesedek, hogy kertjeink szerelmesen őszülnek miközben mi kirakatokban pompázunk ruhákban, melyeket nem szeretünk. Ó Hannah! A csend viharnak tanul a nap elandalog, Kérdőjelek egyensúlyoznak felhőszirmokon végtelenbe veszett válaszra várva. A telefon csörgőkígyóra hasonlít a szoba ásít gyengéden mint szellemparázs költözik ágyadba beljebb mélyen be még beljebb egészen be Bent van Bent lélegzik Hallod A kutyák sírnak jajgatnak nyavalyáikkal az esőt mossák el... (Kesernyés az ébredés Mikor a köd áthatol a szív tovább billentyűzik a mozdulatlanság gyökeret ereszt de a tudat csak ezután folyik vissza) Neurotikus patakban folyik a minden felé — áramlik csendben szüntelen... Nereidák istene! Párhuzamos istenek
